Nem akarta még egyszer azt csinálni, amit A vizsga című filmben, elsősorban magát szerette volna meglepni. Köbli Norbert Balázs Béla-díjas forgatókönyvíróval, érdemes művésszel A játszma című kémfilm kapcsán beszélgetett a Fidelio. Lapszemle.

A régi történet: az emberek szeretnek egy filmet, bármit megtennének egy folytatásért, majd miután megkapják, azt mondják, hogy, hát, ez nem az, amit mi akartunk. A kérdésre, miért döntött úgy, hogy vállalja ezt a rizikót, hiszen A vizsgát nyugodtan nevezhetjük kultfilmnek, Köbli Norbert elmondta:

„Tíz éven keresztül azt gondoltam, hogy a világ legrosszabb ötlete lenne folytatást írni bármelyik filmemhez, pláne A vizsgához. Annyira kompakt, kerek egész lett, hogy nem akartam hozzányúlni. Később viszont tudtam, hogy nagyon szeretnék Kulka Jánossal dolgozni újra, úgyhogy különböző szcenáriókon kezdtem gondolkodni, hogy mit lehetne ebből kihozni. Például játszhatna egy kiöregedett, nem túl bőbeszédű bérgyilkost, egyfajta Liam Neeson-karaktert, aki megpróbál kiszállni, de végül a megbízói ellen kell fordulnia. Ilyeneken agyaltam. Aztán eszembe jutott, hogy miért ne hozzuk vissza Markó Pál figuráját az első részből úgy, hogy az eltelt idő alatt kapott egy stroke-ot. Elhívtam Jánost ebédelni, elmeséltem az ötletemet, és azt mondta, benne van. Ezután felhívtam Nagy Zsoltot, Scherer Pétert és Hámori Gabit, hogy ők is rábólintanak-e, nélkülük ugyanis nem akartam megcsinálni. Ezután mentem csak a producerhez, Lajos Tamáshoz. Hogy János elvállalta, az volt a katalizátor: beindította a fantáziámat, heteken át szinte átszellemült állapotban dolgoztam a történeten.”

Kulka Jánosról szólva hozzátette: „Elképesztően precízen dolgozott, szerintem soha nem volt olyan hatékony a színjátszása, mint most. Azt is megtanította nekem, hogy nem kell feltétlenül sok szöveg egy párbeszédbe. Clint Eastwoodról mondják, hogy ha kap egy forgatókönyvet, rögtön elkezd kihúzni párbeszédeket, mondván, ő ott inkább nem mondana semmit, csak nézne, amolyan Clint Eastwoodosan.”

Arról szólva, hogy Kulka János volna-e a magyar Clint Eastwood, úgy felelt:

„Azt hiszem, igen. Zseniális, amit ebben a filmben is művel. A félreértések elkerülése végett: szó sincs arról, hogy önmagát kellett volna eljátszania. (…) Magyarország legjobb színészeiről beszélünk. Onnantól kezdve, hogy megvan a kontextus, a karakter, mindig többet adnak, mint amit vártál. A filmes ezért lesz filmes – ha én akarnék irányítani mindent, akkor regényeket írnék, abba senki nem szólna bele. Azért csinálok filmeket, hogy olyan játszótársaim legyenek, akik jobbá teszik azt. Ha Kulka János elmond egy sort, amit én leírtam, az jobb lesz. Ez baromi jó érzés, ez az, amire az ember rászokik, mint valami drogra.”

„Szerettem volna meglepni magamat – ez volt a legfontosabb –, a nézőket és a színészeket is” – fogalmazott a forgatókönyvíró.