A jövő évadtól rendez és játszik a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, amivel régi restanciát pótol, hiszen a színház megalakulása óta hívja, hogy térjen vissza szülővárosába. Eddig nem volt rá ideje, most van. A Revizor kérdezte.

A teljes interjú ITT érhető el.

7 év után elvált Kecskeméttől. Erről szólva Kocsis Pálúgy fogalmazott: „Nem az én döntésem volt, hanem a színház igazgatójáé, Cseke Péteré. Tavaly óta vagyok szabadúszó, csak pandémia volt, és hiába úszkáltam szabadon, nem volt víz a medencében. Az is igaz, hogy én úgy voltam tag a színházban, hogy darabra és munkára szerződtem, de mindig erősen hangsúlyozták, hogy tag vagyok, különben nem is kaphattam volna olyan díjakat, mint az évad legjobb színésze. Az igazgató úr 2020-ban közölte, hogy nem leszek tag, csak vendég. Akkor azt gondoltam, hogy ez büntetés azért, mert kiszálltam egy munkából, ahol nem éreztem megfelelőnek a feltételeket. Nem haraggal történt ez a lemondás, úgy tűnt, hogy tisztáztuk a dolgot. Idén a szerződtetési tárgyalásoknál közölték, hogy bár nagyszerű színésznek tartanak és remek rendezéseim voltak a színházban, nem gondolkodnak bennem. (…) Látszik, hogy nagyon komoly vezetőségváltás történt, teljesen új szemlélet kezdődik el.”

A felvetésre, az eltávolítása nem azért történt-e, mert a szemléletmódja nem felel meg annak, amit elvárnak a színháztól, úgy nyilatkozott: „Nem tudom, de azt igen, hogy eddig sem feleltem meg, és ebből nem volt soha probléma. Sőt, Cseke Péter volt az egyik olyan igazgató, aki nyíltan elismerte, hogy őt anno politikailag nevezték ki. Miközben sok olyan embert hívott dolgozni, akik másképpen gondolkodtak sok mindenről, mint ő. (…) Hogy hogyan változtatta meg ezt az a kőkemény helyzet, ami most van Magyarországon, és hogy mindez a pandémia alatt tetőzött, látja mindenki.”

Kocsis Pál arról is beszélt, lát-e kiutat a kialakult színházi helyzetből, a megosztottságból: „Azok a színházak kerültek kisebbségbe, amelyek nem politikailag kívánják meghatározni magukat. (…) Azt mindenki látja, hogy kerülnek emberek kisebb-nagyobb színházakba, mindegyik politikai kinevezés. Ez tarthatatlan. Az a néhány hely nem képes annyi gondolkodó embert fölszippantani, amennyiről én azt gondolom, hogy még van. Ha viszont nem változik semmi, akkor nincs értelme csinálni, mást kell keresni.”

Az interjúban mesél miskolci éveiről és arról is, gondolt-e már arra, hogy abbahagyja a szakmát.

A teljes interjú a Revizoron érhető el.