December 9-én mutatta be Kurt Weill- Bertolt Brecht Koldusoperáját a szombathelyi Weöres Sándor Színház. Az előadást egy különleges térben képzelte el Zsótér Sándor és Ambrus Mária. Főbb szerepekben: Kiss Mari, Sipos László Márk, Csonka Szilvia, Nagy-Bakonyi Boglárka, Hajdu Péter István és Major Erik.

Ajánló az előadás elé:

Brecht munkatársnője, Elisabeth Hauptmann, készített egy nyersfordítást John Gay és Christoph Pepusch 1728-ban, Londonban bemutatott Koldusopera (The Beggar’s Opera ) című operaparódiájából. Brecht átdolgozta a darabot, Weill pedig zenét írt hozzá. Az 1928-as berlini ősbemutató fergeteges sikert aratott.

London. Koronázási ünnepségek idején.

 Bicska Maxi bűntetteinek híre vásári kép-mutogató balladákban terjed. Mi a valóság, és mi a költői túlzás? A legenda eleven, és romantikus dicsfénnyel övezi a hétköznapi rablógyilkost. Amikor Maxi megszökteti és feleségül veszi a kolduskelléktáros, Peachum lányát, Pollyt, nem számol apósa ravaszságával és kíméletlenségével. Peachum az egész Londont behálózó kolduscéh feje. Engedélye nélkül senki sem koldulhat a városban ingyen. Tudja, hogy ez a házasság nem lesz neki ingyen. Feljelenti újsütetű vejét a rendőrségen. Nem ingyen.

Maxi bűntetteinek hosszú és változatos listája van a rendőrségen, de a rendőrfőnök, Brown, régi katonabajtársa, eddig eltussolta. Persze nem ingyen. Peachum megzsarolja Brownt, hogy botrányba fullasztja a küszöbönálló koronázási ünnepségeket, ha nem akasztatja fel előtte Maxit. Maxi elszökik, de barátnői, a bordély lakói elárulják. Persze nem ingyen. A koronázás meglesz, az akasztása elmarad, mert a királynő lovas hírnöke kegyelmet hoz neki. Nem ingyen.

Szereplők: Sipos László Márk, Csonka Szilvia, Nagy-Bakonyi Boglárka, Major Erik, Hajdu Péter István, Mari Dorottya, Major Irma e.h., Horváth Ákos, Forrai Áron e.h., Szabó Róbert Endre, Kiss Mari és Poór Éva

Díszlettervező: Ambrus Mária
Dramaturg: Ungár Júlia
Zenei vezető: Kákonyi Árpád
Karmester: Maronics Ferenc
Jelmeztervező: Benedek Mari
Mozgás: Téri Gáspár

Rendező: Zsótér Sándor

Kiss Mari így nyilatkozott a próbafolyamatról Marton Évának a Színház.net oldalán:

„Még zajlanak a próbák, nagyon nehéz egy készülő előadásról beszélni, még alakulnak a viszonyok. Amitől mindig érvényes tud maradni a darab, annak a világa, a kiszolgáltatottsága, hogy az emberek elárulják egymást. Remek fiatal színészekkel dolgozhatok, ez is nagyon erős tréning, hogy az ember létezik-e még a színpadon, hogy megértjük-e egymást. Számomra – bár nagyon erős az emberben az ego – a színház társas műfaj. Bár néhányszor megkörnyékeztek, de sosem vágytam önálló estre, nem vágytam monodrámára.”

Részlet Szenkovics Péter Savaria Forumban megjelent kritikájából:

„Hatalmas, fölfújható-leereszthető légvárban/csúszdában zajlik a WSSZ „három-garasosa”. Legfölül fenevad: tátott szájú cápa. Ha így forog a színpad, istállóban vagyunk, ha úgy, bordélyházban, ha amúgy, börtönben. A „játszótér” azt (is) példázza: a gyereke(in)k hazug, aljas, ördögi világban cseperednek. A gazemberség a példa, a követendő/kifizetődő magaviselet.

Ezért jár jeles a létindexbe.Boldogság a szívet szaggatóan éneklő Kiss Marit (Kocsma Jenny) újra látni a WSSZ-ben! Energiabomba. Társai is pontosak. Kimagaslik Nagy-Bakonyi Boglárka. Fölülmúlhatatlan.

Éget Brecht-Weill-Zsótér társadalomkritikája. Van min tépelődnie a nézőnek, advent idején. „Bár szónokolnak mindenféle bölcsek, / Hogy boldogabb egy kunyhóban az élet, / Hogy szentek mindig nagy nyomorban éltek, / Hogy vacsorát is pótolnak a könyvek, / Akinek ez kell, próbálja csak meg, / De velem elhitetni nem lehet, / Hogy többet ér a krumplifőzelék, / Mint ötfogásos ünnepi ebéd…” (Blum Tamás fordítása)

Fotók: Mészáros Zsolt