Koltai Lajos: “Mindegy, hogy a körülmények rosszak, hogy az emberek cserben hagynak”

A Jóisten valahogy mindig velem volt, folyamatosan a jó felé terelt – mondja gazdag életpályájáról Koltai Lajos operatőr-filmrendező a Mandiner interjújában. A Malénával egykor az Oscar közelébe jutó művésszel Semmelweis című, vadonatúj filmje kapcsán elhivatottságról, legendás magyar filmekről beszélgettek. Lapszemle.

Budapest, 2016. november 30. Az idén a Nemzet Mûvésze díjjal elismert Koltai Lajos Kossuth-díjas operatõr, rendezõ Budapesten, a Mûvészetek Palotájában (Müpa) 2016. november 30-án. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A teljes interjú a Mandinerben olvasható.
Mandiner 2023.11.30 – 56,57,58,59,60,61. oldal

A kérdésre, mi fogta meg Semmelweis történetében, Koltai Lajos elmondta:
“Azt próbáltuk megfejteni, ki is volt Semmelweis valójában, mit vitt véghez, és mi a felfedezése igazán. Amilyen kicsinek tűnik, olyan óriási, amit kitalált. A bécsi közkórház szülészeti klinikáján rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozzák azzal, hogy boncolás után fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat.”

A bemutatón úgy fogalmazott, nem tudományos filmet akart készíteni, hanem az embert kívánta bemutatni. Arról szólva, milyen ember volt Semmelweis Ignác, kifejtette:
“Abban volt különleges, hogy mániákusan tudni akart mindent, ahhoz pedig a dolgok mélyére kell menni. Nem hagyta nyugodni a sok haláleset, és elkezdte boncolni a meghalt édesanyákat, amit nemigen csináltak előtte. A boncolást egy német orvostól tanulta, aki harmincezer testet boncolt. Ugyanezzel az elszántsággal eredt ő is a rejtély nyomába. Érezte, hogy az igazi titok “bent” van, valószínűleg bennük, ők csinálnak valamit rosszul, de senki nem akarta megérteni és tudomásul venni. Azt akartuk megmutatni az ő alakján keresztül, hogyha az ember előre akar jutni, bármilyen pályán akadályokba fog ütközni, de ha van benne erő és szenvedély, ami hajtja, megtalálhatja a célba vezető ösvényt. Semmelweist szakmailag nem ismerték el, saját főnöke, Klein doktor akadályozta leginkább, de ő ment előre a maga útján. Ezt a karaktert, ezt a magatartást akartam felmutatni.”

A felvetésre, miszerint ugyanezt az elszántságot hallhatjuk ki a friss Nobel-díjasaink, Karikó Katalin és Krausz Ferenc megszólalásaiból is, úgy reagált:
“Amikor átvettem az életműdíjat Los Angelesben, a köszönőbeszédben felidéztem egy híres amerikai színésziskolát, ahova visszajárnak be-futott színészek is, mint Paul Newman vagy Meryl Streep. Az egyik bevált gyakorlatuk, hogy a Hamlet monológját kell mondania valakinek, miközben a többieknek az a feladatuk, hogy őt akadályozzák. Bármit tehetnek vele, félrelökhetik, leönthetik, kihúzhatják alóla a szőnyeget, de neki megállás nélkül mondania kell a monológot, a lehető legtisztábban, legodaadóbban. Erről szól Semmelweis története is: mindegy, hogy a körülmények rosszak, hogy az emberek cserben hagynak, ellened fordulnak, ha végig akarsz menni a saját utadon, és kitartasz, sikerülhet. Engem is ez vezetett egész életemben. Az én pályámon is voltak nehézségek, akadályok, találkoztam irigységgel, gyűlölettel, de ezeken túl kell lenni.”

A teljes interjú a Mandinerben olvasható.
Mandiner 2023.11.30 – 56,57,58,59,60,61. oldal