Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A népszerű színművész, filmrendező az édesapjának köszönheti, hogy megszerette a verseket és a sportot, és a tanárainak, hogy felfedezte a benne rejlő tehetséget. Erről a Nők Lapjának mesélt.

„Apám nagyon szegény sorban nőtt fel, de a versek, a költők voltak a mindene. Nagy tehetség volt, ami végül nem a színészet felé vitte, hanem a sorsa úgy alakult, hogy sportember lett, és mai kifejezéssel élve csapatokat menedzselt. Én három és fél éves voltam, amikor életem első nyilvános szereplésére sor került. Egy lakógyűlésen feltettek egy sámlira, és elszavaltam egy verset. „Ma még kicsi vagyok…” – ma is tudom fejből. Elmondtam a verset, és leestem a sámliról” – mesélte Koltai Róbert.

A lapnak arról is mesélt, hogy a tanáraitól rengeteget tanult, az emberi esendőségeiket figyelte meg, amit aztán parodizálhatott: „Kiderült, hogy különleges képességem van a karikírozáshoz, ezen alakítások által kerültem közel a színházhoz. A paródiáimmal mindig nagy sikereim voltak, kezdetben az osztályban, később különböző fellépéseken, többek között a kabaréban is. Különlegesen fontos volt számomra dr. Márki János, aki az osztályfőnököm volt a Madách-gimnáziumban. Ő nem tudott nem alkotni, mindennek ő volt a motorja.”

Azt is felidézte, hogy a Színművészeti Főiskolán Harold Pinter A gondnok című darabja akkora siker volt, hogy éjszakai előadást is kellett belőle tartani. Zsámbéki Gábor rendezte, és hárman játszották Kiss Istvánnal – akiről a Szamba című filmet csinálta – és Györgyfalvay Péterrel:

„Kezdő színészként pedig Kaposvárra kerültem, ami akkor szinte büntetésnek tűnt, mert az ottani Csiky Gergely Színházat az ország egyik legrosszabb színházaként emlegették. De aztán sorban kerültek oda olyan fiatalok, akik valami mást akartak. Így született meg, amit aztán úgy is neveztek, hogy a „kaposvári csoda”” – mesélte Koltai Róbert.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.