Kónya Merlin Renáta: „Úgy gondolom, sok nézőt meg fog érinteni a Menyasszony története”
2024. október 27., vasárnap 09:52
c című előadása egy különleges utazásra hív minket a József Attila Színházban, ahol a flamenco életérzés, a sors, a dinamika és a drámaiság egyesül. Ebben az előadásban a mozgás és a gesztus olyan jelentőséggel bír, mint maga a szöveg, így a két elem szoros összhangban van egymással. Salvador Dali és Luis Bunuel barátja, Federico García Lorca munkássága inspirálta ezt a színházi élményt, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a színházról ne a megszokott módon gondolkodjunk. A darab egy mese száz percben, amely az andalúz szerelemről szól, és Lorca szellemiségét tükrözi játékban és táncban egyaránt. Kónya Merlin Renáta betekintést nyújt ebbe a varázslatos világba. A Pesti Műsor kérdezte.
Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy a Vérnász című darabot mutatjátok be október 4-én Hargitai Iván rendezésében?
K. M. R.: Ez egy rendkívül érzékeny és gyönyörű darab. Idén is egy komoly kihívással nézek szembe, amit nagy örömmel fogadtam. Különösen boldog vagyok, hogy egy ilyen nehéz és összetett karakter megformálására kaptam lehetőséget. Ez lesz az évad első bemutatója számomra.
A darab eredeti címe Vérnász, de ti Flamenco-Vérnász címen mutatjátok be. Miért esett erre a választás?
K. M. R.: Az előadásban a próza és a flamenco táncelemek egybefonódnak. Mindannyian flamencozni fogunk bizonyos jelenetekben, de ez nem különálló táncblokk lesz, ahogyan azt a nézők esetleg egy musicalben megszokhatták. A mozgás, a ritmus és a szöveg szorosan összekapcsolódik. A flamenco rendkívül dinamikus, érzékeny és markáns ritmusvilággal rendelkezik. Ahogyan Magyarországon a néptáncnál a ,,magyar virtus” kifejezést használjuk, úgy a spanyoloknál ez a ,,duende”, amely a spanyol életérzést fejezi ki. Ezt az érzést a flamenco segítségével tudjuk a legjobban megmutatni a nézőknek, de nem az a célunk, hogy spanyolokká váljunk, hanem hogy hiteles és őszinte emberábrázolásokat mutassunk be.
Amikor beléptem a próbára, a színpad kialakítása teljesen az Equus előadására emlékeztetett. Miben hasonlít ez a két előadás egymásra?
K. M. R.: Amikor először beléptél, azt hihetted, hogy az Equus díszlete vesz körül, de valójában nem így van. Bár azok a nézők, akik látták az Equust, és eljönnek megnézni a Vérnászt, egy teljesen más világot tapasztalhatnak meg, mégis ugyanazt az intimitást fogják érezni. A nézők nagyon közel lesznek hozzánk, így mi is közelebb kerülünk hozzájuk. Ez az előadás stúdióelőadásként van meghirdetve, hasonlóan az Equushoz, mivel korlátozott létszámban lehet megtekinteni. Magam is játszom az Equusban, és először furcsának tűnt, hogy egy hasonló díszletben egy másik történetet hozzunk létre. Aztán rájöttem, hogy a színpad mindig ugyanaz, és teljesen el tudtam vonatkoztatni. Azáltal, hogy ennyire közel kerülünk a nézőkhöz, a filmes finomságokat tudjuk nyújtani számukra.
Milyen karakter a Menyasszony, akit te alakítasz?
K. M. R.: A Menyasszony egy nagyon izgalmas nő, akinek éppen az egyszerűségében rejlik a különlegessége. Úgy gondolom, sok nézőt meg fog érinteni a története, hiszen a darab a szerelemről, a családról és az összetartásról szól. Mindannyiunk életében volt, vagy a szerencsések számára van jelenleg is egy nagy szerelem. Kívánom, hogy minden nézőnk számára megadassák ez az életében. A Menyasszonynak az esküvője napján azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy újra találkozik egykori nagy szerelmével.
A teljes interjú a Pesti Műsorban olvasható.
Szerző: Boros Norina