Száz éve SZÚR címen megjelent a legendás színész-újságíró labdarúgó-rangadó 1920 és 2020 közötti történetét bemutató könyv.
A kiadványról:
A kiadvány sajtótájékoztatóján az egykori mérkőzések szereplői közül megjelent Kopeczky Lajos, Egri János, Várkonyi Sándor, Solymos Antal, Balázs Pali és Nemcsák Károly.
„A világháború után boldogságot csempészett az emberek életébe a SZÚR” – mondta Borsi László ötletgazda, egyben a könyv társszerzője, aki röviden felidézte a történelmet, egyúttal kiemelte, hogy a mérkőzések alkalmával barátságok születtek, a színészek és az újságírók csak a pályán voltak ellenfelek.
Borsi szerint a színészek, az újságírók, a művészek és a labdarúgók közös nyelve volt a foci, és az akkori érzéseket szerették volna a könyvben megörökíteni, továbbadni.
„A százéves sztori nagyszerű része a magyar kultúrtörténetnek, mindkét oldalon kitűnő emberek léptek színre” – mondta Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) elnöke, aki kiemelte, a mérkőzésekhez számtalan legenda, anekdota fűződik, ezek megőrzéséért külön köszönet illeti az alkotókat.
„Én nem lehettem részese a Népstadion legendás SZÚR-jainak, irigylem is azokat a kollégákat, akik több tízezer néző előtt játszhattak” – tette hozzá.
„Felemelő érzés volt pályára lépni, igazi népünnepély volt a SZÚR, melyre egész évben készült a színész- és az újságíró-válogatott, országszerte hírverő meccseken léptünk fel” – emlékezett vissza Nemcsák Károly.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős államtitkársága, valamint az MSÚSZ Nagy Béla-programjának támogatásával megjelent könyv tartalmazza az összes mérkőzés eredményét, helyszínét, összeállítását.
Így az olvasók megtudhatják, hogy az első találkozó 1920. június 12-én 2-2-es döntetlennel zárult, míg a legutóbbin, 2019. szeptember 6-án az újságírók győztek 6-3-ra.
A sztorikban, interjúkban, adatokban és fotókban gazdag kiadvány 1920 forintos áron rendelhető meg a magyar újságíró-válogatott Facebook-oldalán.
Részlet a fourfourtwo.hu múltidéző összefoglalójából:
(….( Az első SZÚR-t 1920. június 12-én rendezték meg az MTK-pályán, azonban az eredményt vélhetően örök homály fedi. Amikor Bródy Imre megírta a témában megkerülhetetlen könyvét, az Így történt SZÚR-ról SZÚR-ra című összegzést 1972-ben, rögtön szembesült azzal a problémával, hogy senki sem emlékszik az első meccs végeredményére. A színészek csapatának sztárja, Baló Elemér határozottan állította, hogy ők nyertek 4:2-re, míg Pánczél Lajos, az újságírók balösszekötője biztosra vette, hogy 2:1 volt az újságíróknak. Végül Vedres József újságíró nyomozását fogadták el hitelesnek, aki kiderítette, hogy 2:2 lett, így ez a konszenzusos megoldás lett a hivatalos.
(Érdekes módon arra kivétel nélkül minden pályára lépő emlékezett, hogy a meccs utáni bankettet a Wampetisch vendéglőben tartották…)
Ha az eredmény vitatható is, azoknak a színészeknek és újságíróknak a névsora nem, akik részt vettek az „ős-SZÚR-on”, megérdemlik, hogy nevük szerepeljen e hasábokon. A Színészek kezdőcsapata így festett: Tamás Benő – Kürthy György, Sziklai Jenő – Salamon Béla, Hoykó Ferenc, Fülöp Sándor – Baló Elemér, Rajz Ferenc, Sebestyén Dezső, Pethes Sándor, Halmay Tibor. Az újságírók pedig a Boross Mihály – Székely István, Paulini Béla – Bálint Lajos, Benedek Aladár, Neuwelt Emil – Zsolt Béla, Pánczél Lajos, Relle Pál, Nóti Károly, Egyed Zoltán összeállításban játszottak.
Érdekesség és derűt keltő jelenet persze akadt bőven. Az újságírók kapujában álló Boross Mihály pipával a szájában védte a kaput, míg az ellenfél kapusa, Tamás Benő aznap lépett életében először futballpályára. A későbbi híres filmrendező, Székely István ekkor még az újságírókért küzdött, Fülöp Sándor, a népszerű táncos-komikus meccs közben is tánccal és tréfákkal szórakoztatta a közönséget, Nóti Károly pedig viccmeséléssel.
(…) Az ’58-as sikeren felbuzdulva, a szervezők a következő SZÚR-t átvitték az FTC-pályára. Így ír az eseményről a korabeli sajtó: „Napsugaras vasárnap délelőtt. Kilenc órakor két kaput kinyitnak az Üllői úti Fradi-pályán, és mindegyik kapuban ott áll egy-egy újságíró-feleség és színészfeleség, hogy fogadja a jeggyel érkező közönséget. És alig telik el húsz perc, amikor torlódni kezd a közönség, segítséget kérnek a jegykezelők, egyre többen jönnek az újabb és újabb jegyigénylők, elfogy az előre elkészített jegygarnitúra: erősítés kell. És újabb tíz perc múlva már valóságos ostrom van, senki sem tudja, mi történt, az áradat nem szűnik, rendőri segítséget kell kérni. Tíz órakor 25 ezer néző ül a lelátókon – a rendezők nem hisznek a szemüknek.” Első ízben van telt ház a SZÚR-on, a közönség teljesen odavan. Az egyik partjelző Albert Flórián, és először játszik a SZÚR-on Papp Laci, a bokszlegenda. Se nem színész, se nem újságíró, de imádja a közönség.
Ezután éveken át 25 ezer néző, telt ház előtt megy a SZÚR a Fradi-pályán, 1962-ben, a XX. SZÚR-on pedig már többen rekednek kapun kívül, mint ahányan bejutnak. Egyébként is az egyik legemlékezetesebb SZÚR ez valamennyi közül: izgalmas meccsen 5:5 a végeredmény (az újságíróknál gólt szerez Boskovics Jenő és Vándor Kálmán is, a másik oldalon Papp Laci mesterhármast jegyez), a közönség mámorban úszik, ütemes tapssal kíséri le a pályáról a végén a levonuló csapatokat. Néhány nap múlva össze is ül a rendezőbiztosság, és elhangzik az elkerülhetetlennek tűnő kérdés: „Miért nem visszük át a meccset a Népstadionba?”. Sokan kételkednek a sikerben, de belevágnak.
A XXI. SZÚR-on, 1963. május 16-án a jegyiroda jelentése oszlat el minden kétséget: a június 2-án esedékes, tehát két hét múlva következő meccsre minden jegy elkelt! Az 1954-es magyar–angol óta először van telt ház a Népstadionban, a játékvezető az Aranycsapat legendája, Hidegkuti Nándor. A Népstadion-premieren 5:3-ra győznek az újságírók, de a következő évben, 1964-ben 6:3-ra visszavágnak a színészek. Akkor is minden jegy elkelt, dühös kint rekedtek a stadionon kívül, a játékvezető Sándor Károly, a két partjelző pedig Mészöly Kálmán és Tichy Lajos.
A Bozsik József sípszavára induló 1965-ös SZÚR arról nevezetes, hogy akkor lép először pályára a rangadó történetének egyik leghatékonyabb gólvágója, Bujtor István színművész, aki azonnal becenevet is kap: a Tank. (…)