A kaposvári születésű, többnyire műfordítóként ismert szerző, Totth Benedek 2015-ben Margó-díjat nyert első regényéért, a Holtversenyért, amelyből az Átrium mutatott be színpadi adaptációt. A sodródó fiatalok tragédiába torkolló történetéből Kovács Máté rendezett Holtverseny – úszás egy részben címmel monodrámát Katona Péter Dánielnek, ami most a szegedi Thealter Fesztiválon is látható volt. Kósa-Szigety Zsófia, a Thealter Blog jr. szerzője írt a produkcióról.

A váltás a világ legegyszerűbb dolga: addig nem ugrasz el, amíg a másik meg nem érinti az ujjával a falat. Egyetlen folyamatos mozdulat vagytok.”
Ezt a folyamatos mozdulatot mutatja be Totth Benedek műve, amelynek fiatal szereplői egy nagy lendülettel vetik bele magukat azokba a mélységekbe, ahonnét kievickélni már csak egymást lenyomva lehet.
Milyen sorsok és történetek vannak egy érem mögött?
Kik azok, akiket eltakarnak a dobogón feszítve?
Kik a gyerekeink?
Ellenállhatatlanul sodródunk ezekkel a fiatalokkal a történetben.
Süllyedünk velük a csendben, a közönyben, miközben ők a Stayin’ Alive-ot dúdolják a Madagaszkárból.

A Holtverseny a kamaszok körében kultkönyv lett, egyes gimnáziumokban tananyag, több nyelvre lefordították, Franciaországban Kertész Imre, Szerb Antal kiadójánál jelent meg. 

Egyedül kitölteni a színpadot. Fenséges, mégis embertelen munka annyi ember sorsával magunkra maradni.

Totth Benedek regény-átdolgozásában, a Holtversenyben Katona Péter Dániel egy magába zárt, saját törvényei szerint élő közösség tragédiáját játssza. Az úszócsapat tagjai mind olyan kamaszfiúk, akiknek talán hiányzott az életéből a megfelelő mennyiségű anyai homlokcsók, és akik most kezdik tapasztalni, hogy ez a lemaradás már nem pótolható.

Agresszívak, brutálisak, vulgárisak. A bódulást keresik, egy kicsit kevesebbet akarnak hallani a világból. Drog nekik nemcsak a csík, a bélyeg, a bogyó, drog a víz, az erőltetett tempó és az edző bá állandó ordítása és pofonjai is.

Egyetlen színészben egyesül Kacsa, Bólya, Zolika és a megnevezetlen mesélő, aki szintén résztvevője a történetnek.

Ismeretlen közeg számomra, de érzem, hogy amit látok, az sűrű, a végletekig feszült és nagyon mai. Kizsigereltség, ez jut eszembe először, az aktív végkimerülés, az idegek feszített tempója. Ez már nem a versenyről szól. Teljesíteni kell, megfelelni, de nem az eredmények miatt roppanunk össze, a hiányérzet tesz tönkre mindnyájunkat.

Nem tudjuk, mi hiányzik, és ez a tehetetlenség irányítja a cseperedő fiúkat. Ez a pótcselekvések indítéka, az agresszió melegágya. És mint minden drogból, ebből is egyre több kell, nagyobb adagban és intenzitásban.

A főszereplő narrátor egy alacsony, felfújhatós medencében összekuporodva fekszik, kicsit remeg. Mozdulni sincs helye. Nem úszó ő, egy túlfőzött konzervhal vergődik a hideg olajban. Nem tudja, mi történik vele, ha kiemelik a fémdobozból. Villára tűzik? Kukába dobják? Egy gourmet fogásnak lesz a díszeleme? Ki tudja. Abban már nem is gondolkodik, hogy egyszer a tengerben fog úszni. Fogságban született, a vadvizek megrémisztik. Jövőtlen emberkép.

(Átrium – Mentőcsónak Egység: Totth Benedek: Holtverseny – úszás egy részben)

Fotó: Lakatos Péter

Játssza: Katona Péter Dániel
Színpadra alkalmazta: Kovács Máté, Nyulassy Attila, Ugrai István
Zene:  Remete Marcell, Koltay Krisztián Sólyom
Jelmez: Halma Ágnes
Kellék: Mertl Enikő
Technikus: Tóth Bertalan, Koltay Krisztián Sólyom
Segédrendező: Bali V. Gergő
Produkciós menedzser: Király Krisztina
Produkciós vezető: Ugrai István
Rendező: Kovács Máté

A blog jr. tevékenységét itt követhetik.

Totth Benedekkel friss interjút olvashatnak a Kultúra.hu oldalán.