Voltak primadonnák, akik eredeti személyiségükkel, makrancos természetükkel törtek utat maguknak: Fedák Sári kétségkívül közéjük tartozott. Akadt, aki szép énekhangjával, fanyar iróniájával aratott osztatlan sikert: ki ne emlékezne Honthy Hanna legendás szerepformálásaira? S az olvasók egy része még bizonyosan láthatta az Operettszínházban Németh Marikát, akinél bájosabb és elbűvölőbb színpadi jelenség kevés született. Különös műfaj a színház, s azon belül az operett. Annyiszor eltemették más tudós fők a hosszú évek alatt, hogy újabban már csak legyint az ember, ha fejcsóválást lát, sóhajtozást hall innen-onnan: az operett köszöni szépen jól van, él és élni is fog, mert örök érvényű mondandóval bír és éppen ettől kortalan.

De miután minden kornak megvan a maga primadonnája, nem lehet ez másképpen, a 21. században sem. Mi is jellemezheti napjaink etalon primadonnáját, aki képes megszólítani a közönséget a bennünket körül vevő óriási médiazajban? Az egyik lehetséges válasz Fischl Mónika művészetében keresendő.

Ma, amikor egyre kevesebb idő áll rendelkezésre egy énekes színész kibontakozására – hiszen egy pillanat múltán már a közönség elé is lép a következő, éppen aktuális sztár – felértékelődhet a művész bizonyossága önmagában, kitartása a pályája mellett az olykor sötéten gyülekező felhők ellenére is, és hite mindabban, amire hivatott: képviselni önmagát és kiteljesedni a zenés színházban, mindannyiunk örömére. Fischl Mónika több mint 25 éves pályafutása hiteles lenyomata mindennek.

Komplex művész, aki nem csupán a zeneszerzők igényes kompozícióit és a rendezők olykor merész elképzeléseit tolmácsolja, de saját személyes gondolatain és érzésein is átszűri szerepeit, méghozzá úgy, hogy az eljut a nézők agyáig és lelkéig. Kitűnő énektechnikája bámulatos, hangja in floribus, átviszi a legnagyobb és leghangosabb zenekarokat is, azonban ezzel sosem él vissza.

Érdekes tapasztalat volt nemrégiben a Best of Csárdás koncerten, hazai és nemzetközi kollégák gyűrűjében látni és hallani őt: a színpadra lépők közül mindenki igyekezett maximálisan kiadni önmagából mindent, hangerőben és színészi játékban egyaránt. Fischl Mónikánál éreztem, hogy nagyon is tudatosan játszik az arányokkal. Mintha összekacsintott volna onnan fentről a nézőkkel, valahogyan így:

„Kedves közönség, akármilyen mohó vagy, akárhogyan is vágysz arra, hogy teljesen megkapj, éppen ma este ez nem fog megtörténni, mert én így döntöttem. Ellenben, ha legközelebb is eljössz, talán…”

S persze, hogy elmennek, estéről estére. Mindezzel együtt hallatlanul modern és megújulásra képes jelenség, akiben nem véletlenül gondolkodtak különböző operarendezők is. Zenei presztízsét jelzi a 2022-ben neki ítélt Liszt Ferenc-díj is, ami megkérdőjelezhetetlen szakmai elismerésként visszaigazolása eddigi művészi pályája érvényességének, és erős biztatásnak is tűnhet a jövőbeli újabb, minden bizonnyal ismét fényes sikereket illetően. Kevés színésznőről lehet elmondani őszintén, Fischl Mónikáról azonban úgy vélem, hogy igen: kortalan kortársunk az Operett színpadán. Isten éltesse születésnapja alkalmából!

Szerző: Oláh Zsolt