Színésznek lenni emocionális szempontból drága műfaj – mondja a Domján Edit-díjas Kosik Anita, akit a SZON.hu kérdezett. Lapszemle.
A teljes interjú ITT olvasható.
Eljátszotta a Kurázsi mama és gyermekeiben a néma Kattrint, a Cseresznyéskertben Varját, az Augusztus Oklahomában Ivy-ját, Velma Kelly-t a Chicagóból és még sorolhatnánk. Kosik Anita 2013 óta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, múlt év végén pedig elnyerte a Domján Edit-díjat. Az elismerést minden évben egy 40. életévét be nem töltött tehetséges vidéki színésznő kaphatja meg, aki alakításaiban tovább hordozza Domján Edit szellemiségét.
„Színésznek lenni emocionális szempontból drága műfaj: nagy érzésekkel dolgozni megterhelő. Adni akkor lehet, ha van miből. Ezért a visszaigazolás mindig jókor jön, erőt, lendületet ad. Aki erre a pályára lép, vágyik az elismerésre. Ezt megkaphatjuk úgy is, hogy minden este megtapsolnak bennünket, de érkezhet a megerősítés szakmai elismerés formájában is. Számomra a Domján Edit-díj azt jelzi: ahogy a szerepformáláshoz állok, az jó” – mondta a Szon.hu-nak Kosik Anita.
„Próbáltuk a Teljesen idegeneket, aminek három nappal a díjátadó előtt volt a bemutatója, tanultam a gyógypedagógiai asszisztensi vizsgámra, és készültem az első nyíregyházi Ringató adventre. Nehéz volt összeraknom magam az ünnepségre, ráadásul borzasztóan izgultam – pontosan 50 éve halt meg Domján Edit, ez a szomorú jubileum számomra még szívszorítóbbá tette ezt a napot. De Szakonyi Károly, aki a díjat átadta, és aki személyesen is ismerte Domján Editet, olyan szépen, meghatóan beszélt, hogy megilletődöttségemben hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. A virágcsokorral és az elismeréssel a kezemben úgy éreztem: egy pillanatra a helyemen vagyok. Egy különleges pillanatra” – árulta el a színésznő, aki arról is beszélt hullámzó az, ahogyan értékeli magát.
Azt is hozzátette: „Én nem tudom ezt fél szívvel csinálni: ami bennem marad, az felemészt. De azt is tudom, hogy meg kell tanulnom nemet mondani, és vigyázni magamra, hiszen így tudok a legjobban szolgálni – én ezt kaptam feladatként. Ezért a színpadon kívüli életemre is figyelek: szükségem van a Ringatóra, ami óriási boldogságforrás, a férjemmel eltöltött időre, mozgásra, családra, zenére, kötetlen, álmodozós időre” – mesélte Kosik Anita.