“Nevetséges, hogy én egy jelentős színészt gyászolok, miközben Morcsányi Géza több mint fél évszázados, példaszerű, kiemelkedő pályáján mindössze egyetlen filmszerep volt – de az milyen!” – írja közösségi oldalán Kovács Bálint újságíró, a HVG munkatársa.
“Ahogy azt mondja a felvágott ütőereire gézköteget szorító Borbély Alexandrának a telefonban, hogy „Én belehalok, annyira szeretem magát”, csak így, egyszerűen, de magázva, abba mind a négy alkalommal beleborzongtam, amikor a filmet néztem, illetve nem igaz, először letaglózott, másodszor felszabadított, harmadszor tudtam rajta mosolyogni, és negyedszerre maradt már “csak” borzongás.
Morcsányi Géza ezzel az egy szereppel olyat alkotott, amit bármilyen, az egész életét a színészkedésre feltevő, profi színész is büszkén tehetne el a vitrinbe, és azzal elégedett is lehetne a hátralévő életére.
De ő közben fordított, szerkesztett, a talán legfontosabb könyvkiadót vezette, folyamatosan jelen volt munkatársként és nézőként a színházban…
Nagyon sajnálom, hogy meghalt, főleg, hogy ilyen tragikusan fiatalon, csak nemrég volt hetven. A fejemben, a fejeinkben csak most kezdődött nemrég a közös élete Máriával, miután végre nem csak álmukban, szarvasokként találtak egymásra” – írja Kovács Bálint, a Kritikusok Céhének társelnöke.
Bővebb véleményét a Testről és lélekről című filmről itt olvashatják: https://muut.hu/archivum/25210