Prózaiszínész-szakra jelentkezett, végül bábszínészként végzett, de prózai előadásokban is szerepel, továbbá rendez, táncol és koreografál. Ahogy ő maga is megfogalmazza: eddigi munkáinak egy része fóliapozitív. A Szinhaz.net kérdezte Kovács Domokost. Lapszemle.

Fiatal kora ellenére kifejezetten sok produkciót tudhat maga mögött. A kérdésre, ez esetleg azt is jelenti-e, hogy megél a művészetéből, Kovács Domokos elmondta:

„Képzeld el, eddig meg tudtam belőle élni – ha nem is fényűzően, de a munkáim stabil egzisztenciát biztosítottak. Nem is értettem, de nagyon büszke voltam rá, mert tudom, hogy ez egyáltalán nem alap. Még a pandémia alatt is folyamatosan volt munkám. Most állt elő először az a helyzet, hogy nincs. A hiúságomat dédelgetve ezt a jelenlegi költségvetési elvonásokkal magyarázom, amik a függetleneket különösen érzékenyen érintik: az utóbbi időben például itthon már pályázatok sem igazán voltak. Vagyis jelenleg kicsit parkolópályán vagyok.”

„Azt viszont már meg tudtam magamnak fogalmazni, hogy hosszú távon itt sem a szabadúszóknak, sem a pályakezdőknek nincsen perspektíva. Sorra tűnnek el a lehetőségek, ráadásul eddig sem itt voltak a legjobb esélyek Európában. De legalább voltak. Ezenkívül a politikai helyzet rányomja a bélyegét az életem legprivátabb területeire is. Ha minden így megy tovább, nem fogok tudni itt működni, miközben itt élek, ez az otthonom, itt vannak a szociális kapcsolataim és azok az alkotók is, akikkel szeretnék dolgozni. Itt érvényesek az engem foglalkoztató megélések és gondolatok” – tette hozzá az alkotó.

Eredetileg prózai szakra jelentkezett, de végül bábszínész szakon végzett. Ennek kapcsán kifejtette: „Bármennyire is kedvelem a velünk párhuzamos színész osztályt, akikkel nemcsak évfolyamtársak voltunk, de bejártam a mozgásóráikra, és többükkel együtt is játszottam rendezői vizsgaelőadásokon, a bábszínészközegben sokkal felszabadultabban léteztem és működtem, és nagyobb biztonságban éreztem magam, mint ahogy velük tudtam volna. Ráadásul így jobb szakmai lehetőségeim is nyíltak, és sokkal inkább meg tudom élni a sokszínűséget, ami érdekel és frissen tart.”

Mindamellett, hogy kifejezetten jó élmények kötik az SZFE-hez és kinyílt számára a világ, úgy érzi, ott hazudtak neki a legtöbbet: „Mielőtt erről beszélnék, véletlenül sem szeretném, ha mindezt úgy lehetne értelmezni, hogy az bármi módon is alátámasztaná vagy hitelesítené azt a narratívát, amire hivatkozva a modellváltáskor szerintem tönkretették az SZFE-n folyó munkát. Mikor oda jártam, a legnagyobb problémám az volt, hogy sok olyan, egyébként kiváló rendező, alkotóművész tanított, akik egyáltalán nem pedagógusok, miközben azt gondolták magukról, hogy azok, és így helyzetbe is voltak hozva. Márpedig ez egy veszélyes dolog, aminek rövid- és hosszútávon is romboló hatása lehet.”

A Dancing on a Grinder című legújabb szólójában a báb és ő egészen különös egységet képeztek. Erről szólva kifejtette: „Hogy ennyire egyként gondolkodom élő testről és élettelen tárgyról, az szerintem nem a generációm stílusjegye, hanem az én kattanásom. A korosztályom általános jellemzője inkább az, hogy a mozgató nem csupán kiszolgálja, hanem egyenrangú partner a bábbal. Hogy ők nem csupán partnerek, hanem egyetlen entitás, az már az én személyes érdeklődési köröm.”

Arról is beszélt, hogy nagyon sok projektterve van: „Annyira lesújtó, hogy itthon nincsenek ilyen lehetőségek, ezért folyamatosan ugrok minden külföldi pályázatra, amibe beleférek. Most éppen egy olyan bábos-táncos előadáson gondolkodom, ami az empátiát vizsgálja, illetve hogy milyen a tradicionális férfiképünk, és ehhez képest mit jelent ténylegesen férfiként létezni. Ennek az előképe az erdőtüzek és a forradalmak által inspirálódott reburn a cathedral című előadásom, ahol úgy alakult, hogy kizárólag női alkotókkal dolgoztam együtt, és megindító élmény volt megtapasztalni, hogy ők öten milyen érzékenységgel és odafigyeléssel voltak együtt. Azóta érdekel, ugyanez hogyan működik férfiközegben.”

„Hoy ennyi mindennel foglalkozom, azzal is jár, hogy sehol nem vagyok igazán otthon: a bábosok között táncos, a táncosok közt bábszínész, a dramatikus színházban egy fura performer vagyok. Mindig egy másik kasztba tartozom” – tette hozzá Kovács Domokos.