Kárpáthy Zoltán, Egri Csillagok, Abigél, a Szomszédok. Néhány fontos szerep, s állomás Kovács István életéből. Az egykori Várkonyi Zoltán-növendék már főiskolásként a Vígszínházban játszhatott, melynek később évekig meghatározó színésze lehetett. A Blikk kérdezte Venczel Verával való kapcsolatáról és arról, hogy érzi magát most.

– Sokat gondolok Verára. Borzasztó érzés, hogy nem hívhatom fel bármikor – mondta Kovács István. – Gyönyörű nő, különleges tehetségű színész, és imádni való ember volt. De én soha nem úgy gondoltam rá, mint a hölgyre, aki több lehet számomra egy barátnál. Gyerekkorunk óta ismertük egymást, afféle testvéri szeretetben éltünk, és dolgoztunk együtt. Olykor felkerekednék, hogy kimenjek a sírjához, de nincs hová menni, hiszen a családja döntése nyomán nem volt temetés, és nincs sírhely sem. Ezt el kellett fogadnunk. Venczel Vera emléke nem attól marad majd fenn, hogy valaki virágot tesz a sírjára, hanem attól, hogy emlékezünk rá, beszélünk róla, s újra meg újra megnézzük őt valamelyik felejthetetlen alakításában.

Kovács Istvánt Venczel Verához hasonlóan rengetegen tisztelik és szeretik. És sokan nem értik, miért nem láthatják őt valamelyik színpadon vagy film szereplőjeként.

Arról szólva, miért nem lép színpadra, kifejtette: „Nem tudok válaszolni a felvetésére, mert magam sem értem, miért nem dolgozom. Hiányzik a munka, ezt kár lenne tagadni. Sokszor kezemben a telefon, s arra gondolok, jó lenne, ha megszólalna, s azt mondaná valaki: Művész úr, vagy Pistám, ez a szerep a tiéd, nem is lehet másé! Normális esetben így történnek a dolgok. De egyelőre nem csörög a mobilom. Én ajánlkozni nem fogok. Mondhatnám, hogy ilyen a szakma, az ember kiszolgáltatott. Helyettem viszont játszik rendszeresen a feleségem, és nap mint nap nézem őt a tévé képernyőjén a sorozatokban. Büszke vagyok rá. Csinos, és remek színésznő. Hívnak is sokan, és mondják, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen gyönyörű, temperamentumos, tehetséges párom van. (Sajgál Erika, a szerk.)”

Azt is hozzátette: „Nem foglalkozom a korommal, s azzal sem, hogy jövőre, ha minden jól megy betöltöm a 80-at. Élvezem a pillanatokat, rengeteget olvasok, zenét hallgatok és színházba járok. Ha már a színpadon nem lehetek ott, legalább a nézőtéren érezzem, hogy ide tartozom…” – fogalmazott Kovács István, aki május 7-én ünnepelte a 79. születésnapját.

Forrás: Blikk