„Nekem a színpad volt az életem (…), más nem érdekelt” – mondta Kovács Lajos Jászai Mari-díjas színész Veiszer Alinda műsorában, amelyet havidíj ellenében itt tud megtekinteni. A 79 éves Kovács Lajos összesen 12 színházban dolgozott, több mint 60 filmben játszott, egész életében a színészet volt az élete középpontjában.
A vele készült interjúban a szakmai életútja mellett szóba került az is, hogy melyik szerepre vágyott volna nagyon, amit végül nem kapott meg, és miért nem vállalta el a Bűnös városban való szereplést. Emellett magánéletének nehezebb periódusairól is beszélt, így került szóba, hogy másfél hónapot töltött a zártosztályon. A politikai véleményét soha nem hangoztatta, de szerinte a szerepein keresztül lehetett tudni, mit gondol a közéletről.
Kovács a diploma után a Békés Megyei Jókai Színházban játszott 12 évig, mégsem ezt tekinti karrierje kezdetének, hanem a szolnoki színházat. Hívták Kaposvárra is játszani, de oda nem akart menni, mert akkor távol lett volna a családjától. Azt mondta, hogy Békéscsabán a közönség nagyon szerette, de a színészközösség „nem váltott szót vele”. (…)
Kovács Lajos a Békéscsabán töltött időszakban az ingázást nagyon nehezen viselte. Épp ennek az ingázásnak volt köze ahhoz, hogy másfél hónapra zártosztályra került. Ugyanis rászokott olyan szerekre, amikkel ébren tudott maradni. Erre azért volt szüksége, mert nem Békéscsabán lakott, de minden este a színház után haza akart menni a családjához, viszont így autó hiányában stoppolnia kellett. Volt, hogy este 11-kor állt ki az útra és másnap reggel vették fel, miközben kint mínuszok voltak. Máskor három órán át gyalogolt haza, vagy az út közepén feküdt le, annyira fáradt volt. Olyan is előfordult, hogy reggel 6-ra ért haza, aztán 8:20-kor már indult is vissza a busz a reggeli próbára. Egy évig bírta ezt az ingázást, amíg „meg nem kettyent”.
A zárt osztályról alapvetően mosolyogva beszélt, elmesélte például, hogy ő nevettette a betegeket, utánozta őket. Erre az időszakra úgy tekintett, mint egy megfigyelésre, aminek tapasztalatait későbbi szerepeiben fel tudta használni.
Kovács életében 6-7 alkalommal volt padlón – idézte fel Veiszer Alinda a színész korábbi nyilatkozatát. Egyszer pedig Kovács úgy gondolta, kijár neki egy „jópofa halál”, és egy trabanttal nekihajtott egy kamionnak. Kovács azt mondta, nem dicső halált akart halni, hanem elindult és a hídon előzött egy kocsit, mikor szembejött egy kamion, ezért elfordította a kormányt balra és úgy ütköztek össze. Az nem merült fel benne ekkor sem, hogy ebbe akár bele is halhatott volna.
Pályafutása alatt munkanélküli is volt, sőt olyan is előfordult, hogy hónapokig fizetés nélkül játszott. Volt, ahova azért nem hívták, mert elterjedt, hogy alkoholista, verekszik és tehetségtelen. Pedig ő egy szelíd embernek tartja magát. Az egyik legnehezebb szerepe az volt, mikor Georg Büchner Woyzeck-jét játszotta. Azt mondta, azért volt ez nehéz feladat neki, mert szembesülnie kellett a szülei rabszolga életével, a maga tehetetlenségével, tudatlanságával, a színészetben való járatlanságával. Akkor nőtt fel önmagához, felért oda, amit ő valójában tudott.
Veiszer Alinda műsorát jelképes havidíj ellenében itt tudja megtekinteni.