A látássérült francia szerző művéből készült Ideje van a fénynek című előadás (amelyet Goda Gábor és Elek Dóra közösen rendezett) kiemelt célja a nézők szemléletének formálása. A színészek, illetve a rendező, akikkel Fiala Borcsa, a WMN munkatársa beszélgetett, is ezt szeretnék: megmutatni magukat, a tehetségüket, a színházzal kapcsolatos víziójukat, felemelni a nézőket, miközben különleges élményt adnak nekik. Úgy, ahogy csak ők tudják.

A Baltazár Színház 1998 januárjában alakult meg, és ez az egyetlen olyan hazai hivatásos színtársulat, amelyben sérült színészek játszanak. Down-szindrómával, autizmussal élők, látás- és mozgássérültek ugyanúgy szerepelnek a színpadon, mint ép művészek, köztük Kecskés Karina, Müller Péter Sziámi és Varga Klári. 

Elek Dóra, a Baltazár Színház alapítója, művészeti vezetője, rendezője Párizsban végzett színház szakon. Itt történt a fordulat is az életében, amikor találkozott egy fogyatékossággal élőkből álló francia–belga társulat előadásával, ami arra inspirálta, hogy Magyarországon is létrehozzon valami hasonlót.

„Abban az előadásban az fogott meg, hogy igazi, hamisítatlan színházat láttam. Katarzisélményében volt részem, és ez a maximum, amit egy műalkotás adni tud a nézőnek.

Ha megindít minket egy előadás, akkor az élményért hálát és elismerést fogunk érezni azok iránt, akik ezt létrehozták. Azaz teljesen más viszony alakulhat ki egy olyan emberrel is, akire a hétköznapok során sokan elsősorban részvéttel gondolnak.”

Elek Dóra szerint nemcsak itthon, de a világon mindenütt előítélet övezi a fogyatékossággal élőket. Fontos kérdés azonban szerinte, hogy képesek vagyunk-e mögé látni annak, amit elsőre furcsának találunk. „Ha igen, akkor az egy másfajta kapcsolat kezdete. A Baltazár Színháznak ez a célja részben: hogy egy másfajta nézőpontot nyújtsunk.”

„Nem minden sérült embernek a színház a terepe, de akik itt vannak, azoknak ez a hivatásuk. Ki merem jelenteni: Kovács Panka az ország egyik legjobb színésze. Még ha ezzel ő maga nincs is tisztában” – teszi hozzá.