Kovács Patrícia a Margó Extrában mesél olvasásról, könyvek iránti szeretetről

Kovács Patrícia a Margó Extrában mesélt édesanyja hatalmas és féltve őrzött könyvtáráról, a kedvenc kötelező olvasmányáról és arról, hogy ő hogyan tudja olvasóvá nevelni kislányát. A színésznőt Ott Anna kérdezte olvasási szokásairól. 

Hogy kik azok a szerzők, akiket amikor megszeretett, szinte a teljes életművüket, de még levelezéseiket és önéletírásaikat is elolvasta és hogy milyen színpadra vinni olyan kortárs szerzők írásait, mint Varró Dani, Térey János vagy Esterházy Péter, azt a videóra kattintva megtudják.

A legérdekesebb megállapításokat pontokba szedte a Könyves Magazin:

(…)

  • Nóra azért is meghatározó női karakter számára, mert az emberi kapcsolataiban, a szerelmi élettereiben sokszor Nóraként működik. Szerinte az egyik életfeladata az, hogy ettől megszabaduljon és úgy érzi, ez már sikerült. „Színészként az, amin túlvagyunk, bármikor megmutatható és előhívható.”
  • Egészen a főiskoláig nagyon sokat olvasott, utána elkapta a Színművészeti és csak versek meg darabok kerültek a kezébe. A középiskolában rossz diák volt, sok tantárgyat elhanyagolt, de az irodalmat nem.
  • Otthon nagy könyvtáruk volt. Az édesanyja a mai napig rengeteget olvas, kortársakat is. Tőle szokott tanácsot kérni, hogy mit kell elolvasni. „Büszkeség, hogy ilyen a mamám. De jó lenne, ha tudnék én is ilyen lenni.”
  • A Színművészeti nem adott általános, átfogó műveltséget, inkább egyfajta „szakmunkásképző” volt. Viszont nagyon nemes anyagokkal dolgoztak, sok drámaíró életművébe belemélyedtek a tanulás közben (pl.: Moliére, Ionesco, Beckett, Csehov).
  • Volt egy Szabó Lőrinc-korszaka, amikor mindent elolvasott, ami vele kapcsolatos, teljes rajongással olvasta végig például a szerelmi levelezését.
  • A színház és a kortárs irodalom kapcsolatáról Térey János Asztalizenéje jutott eszébe, amiben ő Delfin szerepét játssza. Mint mondta, Térey anno végigkísérte a próbafolyamatot, és rendkívül izgalmas volt, ahogyan elmesélte, miből gyúrta a darabban szereplő alakokat.
  • Szóba került Varró Dánieltől a Túl a Maszat-hegyen is, amely pedig egy misszió volt számára. A történet szerinte egyszerű, de úgy van elmesélve, olyan nyelvi leleményekkel, amit már 6-7 éveseknek is meg lehet mutatni színházban. „Nem szeretem, amikor a gyerekszínház hülyének nézi a gyerekeket.”
  • A beszélgetés végén a kislányáról, Hannáról is szó esett, aki most nyolcéves. Amióta megszületett, neki minden este olvasnak. Már tud olvasni egyedül is, de a szertartás megmaradt, minden este így kísérik aludni.

Forrás: Könyves Magazin