Ő az egyik legbátrabb, legöntörvényűbb színésznő, akivel valaha találkoztam – állítja Koronczay Lilla újságíró Kovács Patríciáról, akivel a Nők Lapja számára készített interjút. A beszélgetésben többek között arról is szó esik, mi motiválta a színésznőt arra, hogy kihúzza magát a gödörből pár évvel ezelőtt. Lapszemle.

„Boldog vagyok… Érdekes, nemrég találkoztam egy régi fotómmal, úgy öt évvel ezelőtt készülhetett, és elképedtem, milyen ramatyul néztem ki. Rám volt írva, mennyire rossz állapotban vagyok, iszonyúan meg voltam zuhanva lelkileg” – fejtette ki a színésznő.

Arról szólva, miként húzta ki magát a gödörből, elárulta:
„Egyszer csak rádöbbentem, hogy nem az élet szúrt ki velem már megint, hanem én csinálom ezt magammal. Hogy nincs értelme másokat, a környezetemet, a gyerekkoromat hibáztatni azért, ami velem történik, a rossz döntéseimben én legalább annyira benne vagyok. Vállalnom kell értük a felelősséget, hiszen elmúltam negyvenéves, csak rajtam múlik, milyen életet élek. Akkor vettem kezembe a sorsomat. Elkezdtem pszichoterápiára járni, bevetettem mindent, a karmikus asztrológiát, az angyalozást, a jógát, bármit, ami szembejött. Mertem segítséget kérni, és milyen jól tettem! Pontosan kilenc hónap kellett ahhoz, hogy úgy érezzem, végre felálltam, és kezembe vettem az irányítást. Kihordtam egy új életet. A sajátomat” – mesélte Patrícia.

A felvetésre, miszerint ez az önismereti út nem lehet könnyű egy színésznek, hiszen folyton a szerepei mögé bújik, mintha ő maga nem is lenne, aztv felelte:
„Egyrészt igaz, amit mondasz, ugyanakkor rengeteget tanulok is a szerepeimből. A próbafolyamatok alatt kapok egy új fókuszt, egy másik aspektust, amelyből a világot szemlélhetem. Nyolc héten át egy másik ember szemén át látom a különböző helyzeteket, és az mind beépül a személyiségembe… De igazad van, máztalannak lenni a legnagyobb szabadság! Most például van egy előadásom a Rózsavölgyi Szalonban, Schmied Zolival játsszuk, a címe: Bármit mondhatsz. Arról szól, hogy egy házaspár tizenhat év után, egy hajnalon a konyhában kénytelen egymással elbeszélgetni az életükről. Eddig ezt nem tették meg. Valóságos érzelmi hullámvasút ez az előadás! Rávilágít, mennyire fontos a másikkal kommunikálni egy párkapcsolatban, meg hogy mennyit hazudozunk, ami még riasztóbb, önmagunknak is… Én a saját pizsamámban játszom, se smink, se frizura. Mindezt úgy, hogy a nézők olyan közel ülnek hozzám, mint most te. Ezelőtt elképzelni sem tudtam volna, hogy valaha képes leszek ennyire natúr lenni a színpadon” – árulta el Kovács Patrícia.

Saját bevallása szerint a magánéletben is fel meri vállalni a csúnyaságait és szépségeit:
„Régebben még mindenáron meg is akartam felelni a másiknak. Ez rendre oda vezetett, hogy előbb-utóbb egy búra alatt éreztem magam, mint egy szép torta, és már alig kaptam levegőt. Nem tudtam meghúzni a határaimat, mert mindig attól tartottam, hogy ha ellentmondok, és nem azt csinálom, amit a másik szeretne, akkor az illető azt fogja hinni, hogy nem szeretem eléggé. Holott valójában saját magamat nem szerettem eléggé. Ezért rendeltem magamat alá a párkapcsolataimban és a barátságaimban is. Aki most veled szemben ül, az már egy másik ember. Kedvesen, de határozottan meghúzza a határait, és fel meri vállalni az igényeit. Ha úgy adódik, mer nemet mondani, és nem rágódik azon, hogy a másik megsértődik-e. Ma már csak olyasmit vállalok el, amit szeretek csinálni, legyen az szerep vagy más felkérés, és a baráti köröm felétől is megváltam. Nem szeretnék többé mérgező kapcsolatot, felszültséget magam körül.”

Tavaly egy Instagram-posztból derült ki, hogy újra rátalált a szerelem, kollégája, Medveczky Balázs személyében. A kérdésre, a Korhatáros szerelem című tévésorozatban játszott szerepe tekinthető-e felkészítésnek arra, hogy majd tizenöt évvel fiatalabb párja legyen, azt válaszolta:
„Ó, dehogy! Én akkor is elmondtam, hogy szerintem a szerelem kortalan. Két ember találkozott, nem két generáció. Én tizennyolc évesen egy harmincnyolc éves férfival jártam, pedig az húsz év korkülönbég, de nem ezért lett vége a kapcsolatunknak. De nem szeretek erről beszélni, mert végtelenül igazságtalannak érzem, hogy fordított helyzetben, ha a férfi az idősebb, ez a kérdés fel sem merülhet. És azért sem szeretünk erről részleteket megosztani Balázzsal, mert nincs szükségünk se visszaigazolásra, se like-okra, se drukkolásra, arra meg pláne nem, hogy megkérdőjelezzék a történetünket, és esetleg megbélyegezzenek.”

Közéleti témákban is nagyon bátor, ennek kapcsán úgy nyilatkozott: „Azt tanultam meg, hogy nem szabad hallgatni, mert nem csupán az a fontos, hogy mi hogyan érezzük magunkat. Az legalább olyan lényeges, hogy empatikusak és figyelmesek legyünk másokkal.”

A teljes interjú a Nők Lapja Évszakokban olvasható.
Nők Lapja Évszakok 2024.06.18 – 10,11,12,13,14,15. oldal