Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? Ezúttal a Vígszínház színművésze mesélt élete fontos mérföldköveiről a Nők Lapjában Koronczay Lillának. Lapszemle.

A színésznő elsőként arról mesélt, lehet, hogy soha nem derül ki a színészet iránti affinitása, ha nem annyira szabálytalan, „rossz gyerek”: „Mióta az eszemet tudom, csínyek tömkelege írható a számlámra. Folyton kísértett, hogy áthágjam a szabályokat, kellett az adrenalin. Végül csak elvergődtem valahogy az érettségiig. Szerencsére a szüleimnek eszükbe jutott, hogy valamivel le kéne vezetni a gyerek túltengő energiáit, és tizenkét éves koromban beírattak egy színjátszókörbe. Szépen mondtam verset, nyertem szavalóversenyeket, gondolták, ez az irány jó lesz. Ott találtak rám az Operettszínházból, és két évre rá már gyerekszínész voltam. Azzal vége is lett a gyerekkoromnak, a gimiben már magántanulóként érettségiztem le.”

Kovács Patrícia négyszer felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre: „Hiába voltam már évek óta segédszínész, és játszottam nagyszerű művészekkel a Székely Gábor vezette Újszínházban, mindenáron a Vas utca 2/C-be szerettem volna járni. Csak miután végre felvettek, jöttem rá, azért kellett ennyit várnom erre, hogy Máté Gábor legyen az osztályfőnököm. Tőle tanultam színészi morált és ízlést, és ott tapasztaltam meg, mit jelent közösségben létezni. A mai napig ez a batyu segít át a pályám nehézségein.”

Magánéletéről és a szerelemről szólva úgy fogalmazott: „Tizennégy éves korom óta, amikor először érintett meg a szerelem, nem spórolok az érzelmeimmel. Bátor és szenvedélyes vagyok, merek szeretni, kötődni.”

Kovács Patrícia szerint a kudarcok nagy tanítók: „Akadtak szakmai pofonok is bőven a pályámon, de idővel megtanultam magamat a hajamnál fogva kiráncigálni a gödörből. Mindig adok még egy esélyt azoknak, akik mellett a kudarcot elszenvedtem, mert tisztában vagyok azzal, hogy ketten kellettünk hozzá. Szerencsére hamar megbocsátok, nem szeretem magammal hurcolni a sérelmeimet. Ha csalódom valakiben, azt elteszem egy dobozba, és megpróbálom megérteni, miért kaptam ezt a pofont. Megtanultam, hogyan kell újra bíznom magamban, hiszen ha én nem bízom, más miért bízna bennem?”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2023.03.01 – 82. oldal