A színésznővel beszélgetett a Nők Lapja futásról és megfelelési kényszerről, életmódváltásról, elfojtásról és arról, hogy a stabil lelkivilágért először magunkkal kell jóban lenni. Hufnágel Gabriella kérdezte.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

Kovás Patrícia legutóbbi premierjéről, a Party című film színházi adaptációjáról mesélt: „Van benne politika, féltékenység, házassági összeomlás. Kortárs darab, éles meglátásokkal, különleges humorú karakterekkel. Azt tapasztalom, hogy a nézők most azt szeretik, ha olyat látnak a színpadon, amivel tudnak azonosulni. A főszereplő nő egy sikeres politikai kampányon van túl, belelátunk abba, milyen egy politikus a magánéletében. Janet a kinevezését ünnepli meg a barátaival, csak közben kiderül pár kellemetlen titok. (…) A főszereplő rendkívül szókimondó, kellemetlen, de metszően jó humorú, lojális barátnője vagyok, aki nem foglalkozik azzal, hogy a mondatai milyen hatást váltanak ki másokból.”

A kérdésre, mennyire jellemző rá, hogy egy fullasztó közegben ki meri mondani az igazságot, a színésznő elárulta: „Csak magamért többnyire nem szoktam konfrontálódni, hanem kisétálok az adott helyzetből. De a szakmai és a magánéletemben is, ha együtt kiállunk egy ügyért, rám lehet számítani. Nem magányos hős, hanem csapatjátékos vagyok, mert közösségben erősebbnek érzem magam.”

A tíz év szabadúszás alatt, saját bevallása szerint szakmailag megerősödött: „Szabadúszónak lenni folyamatos készenléti állapot, mert nincs havi fizetés, semmi sem biztos. Minden percben küzdeni és bizonyítani kell, de nekem ez jót tett, mert versenyző típus vagyok. Bár néha azt éreztem, a teljesítőképességem végén jártam, a szabadúszásban rengeteg a pofon, de a verseny mégis doppingolt. Sok színésszel, alkotóval dolgoztam együtt, színházban, filmben, tévében, közben rengeteg önbizalmat kaptam néhány kollégától, akik segítettek fejlődni, és ezáltal magamtól is. Ebben az időszakban alakult ki az a fajta identitásom, hogy ismert színésznő és anya vagyok, akivel néha reklámoznak valamit. Akinek van egy stabil közössége, aktív social media felülete, amit magam csinálok. Azt hiszem, büszke lehetek erre a tíz évre. Fiatal színésznőként mentem el a Vígszínházból, és most így, megerősödve visszajönni nagyon jó érzés.”

Korábban azt mondta, a színpadon nem lehet őt megbántani, Annak kapcsán kifejtette: „Ma már asszertíven és okosan tudok kommunikálni, amivel úgy tudom az érdekemet képviselni, hogy közben nem bántok meg senkit. Beleállok szakmai konfliktusokba, de nagyon diplomatikusan, és egyre kevesebbszer érzem azt, hogy például egy próbafolyamatban nem mondtam el azt, amit valójában gondolok.”

Egy olyan diagnosztikai laborral dolgozik együtt, ahol komplex vizsgálatok után személyre szabott diétát állítottak neki össze. Arról is ebszélt, hogyan hat rá az új életmód: „Korábban azt gondoltam, viszonylag egészségesen élek, de tudtam, hogy borzasztó keveset alszom, iszonyat mennyiségű kávét iszom, és sokszor kimerülök. Egy hétig étkezési naplót kellett vezetnem. A vizsgálat teljes testanalízisből és komplex vérképből állt, amiből kiderült, hogy egy nap egy négyéves gyereknek elegendő energiát eszem. Mintaétrendet és táplálékkiegészítőt kaptam. Négyóránként eszem, akkor is, ha nem vagyok éhes. A napi hat kávéból most kettőnél tartok, mégis van energiám a mindennapi rohanáshoz. A fejemben él egy robot, ami szereti, ha lefoglalom, ezért a diéta szórakoztat, miközben látom az eredményét. A kedvencem a reszelt cékla, sárgarépa, dió némi olívaolajjal összekeverve. Ebből előre elkészítek háromnapi adagot, és viszem magammal. Ehhez már csak natúr csirkemellet vagy pulykavirslit kell vennem, és meg van oldva a napom.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.