Sok közös van a futballistákban és a balett-táncosokban, állítja Kovács Zsolt Vencel, aki a Labdarúgó-Európa-bajnokság idején arra próbálja rávenni a sportolókat és a szurkolókat, hogy gondolják át, valóban szitokszó szó e „balett” vagy csak azért próbálják sértegetni egymást ezzel a kifejezéssel, mert nem ismerik pontosan ennek jelentéstartalmát.

Mint mondta: a balett-táncosok között sok futballrajongó van, leghíresebb közöttük Roberto Bolle, a milanói Scala sztárja, aki köztudottan Juventus szurkoló. Ugyanakkor számos futballistát is ismerünk, akik nem titkolják, hogy korábban balettozni is tanultak csak azért, hogy tökéletesíteni tudják ugrótechnikájukat. 

Jó példa erre a világ egyik leghíresebb támadójátékosa, Edinson Cavani, aki jelenleg  a Boca Juniorst,  Argentína legnépszerűbb labdarúgóklubját  erősíti. Róla korábban több cikk is megjelent, amelyben bevallja, hogy fejelési technikáját balett órákon  tökéletesítette. De Rio Ferdinand, a világ egykori legdrágább védője, a Manchester United korábbi sztárja sem szégyelli, hogy balettmesterek segítségével csiszolta tökéletesre egyedi stílusát. Talán ez a technikai tudás is közrejátszott abban, hogy neve a Premier Legue Hall of Fame – „halhatatlanok” listájára is felkerült – mondta Kovács Zsolt Vencel. 

„Ez a futball. Ez nem abalett” 

Ennek ellenére gyakran halljuk, hogy néhány futballista, tréner szitokszóként használja a balettet. A serdülő csapatok edzői gyakran kiabálják, be a pályára, hogy „Ne balettozzál, édes fiam, passzold azt  K@@@&a a labdát.” De a sajtóban is gyakran a „baletten keresztül üzengetnek” egymásnak a focisták: Szinisa Mihajlovics, korábbi szerb játékos például, egy súlyos sérülést okozó szabálytalanság kapcsán azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „A szabálytalanság része a játéknak, a futball nem balett!”, hasonlóan nyilatkozott idén a magyar válogatott egyik tagja Schäfer András is, aki az egyik mérkőzésén fejsérülést szenvedett. Schäfer a hátralevő időben bekötött fejjel futballozott, majd a lefújást követően a közösségi médiában osztott meg egy fotót az állapotáról. „Ez a futball. Ez nem balett”  írta a kép mellé, jelezve, hogy nincs komolyabb baja. 

Évtizedekig készülnek a megmérettetésre

A Svájcban dolgozó művész az ilyen kijelentésekért sárga lapot adna a focistáknak. Számára érthetetlen, hogy némelyik futballista miért tartja gyengének a táncosokat, hiszen  a  futballisták és a balett-táncosok egyaránt hihetetlen sok időt, energiát töltenek azzal, hogy igazán jó formába hozzák testüket. 90 percet végig szaladgálni a pályán nem kis teljesítmény. 

Egy előadást végig táncolni legalább ennyire megerőltető igaz, mindez nem feltétlenül látszik, hiszen a táncosok légiesebben mozognak a színpadon. 

„Jelentős testi erőfeszítéseinkre az egyik legjobb példa, amikor egy balerinát a fejünk fölé emelünk, és úgy táncolunk velük végig egy félpályányi területet a színpadon, mintha csak az futball-Európa-bajnokság hivatalos trófeáját, a mindenki által jól ismert 8 kilogrammos  ezüst serleget  vinnénk át a félpályáról a tizenhatos vonalára. Mindezt úgy csináljuk, mintha ez valami hihetetlen könnyű dolog lenne” – mondta az egyre elismertebb, nemzetközi hírű fiatal táncos, majd hozzáteszi:

„Ám, hogy ezt meg tudjuk tenni, legalább annyit kellett edzeniünk, mint az  Eb-re  készülő focistáknak”.

Azok a futballisták, akik most ott lehetnek az Európa-bajnokságon, azok éveket készültek erre. Így élnek a táncművészek is. Egy produkcióra való felkészülés pont olyan, mint a Labdarúgó-Európa-bajnokságra való tréningezés. A koreográfia betanulása és a próbafolyamat is sok hónapig tartó kemény munka, de még ezt is meg kell előznie annak az évtizedes edzéssorozatnak, amely testileg képessé tesz egy táncost egy komolyabb darab eltáncolására. Ugyanez történik  a profi focistáknál is, akik gyermekkoruktól készülnek karrierjük legfontosabb meccseire.

A jövőben a „B” közép is lehet balettrajongó

Kovács Zsolt Vencel szerint leginkább a tájékozatlanság az oka annak, hogy a balett sok helyen még szitokszó lehet. Úgy véli, hogy  az operaházak, színházak kommunikációs osztályainak, de maguknak a művészeknek is többet kellene erről a témáról beszélni, és nem ártana, ha sportolók is egy kicsit többet járnának színházba.

„Ha mindez megtörténik, akkor talán a jövőben a „B” közép szurkolói sem szörnyülködnek azon, ha gyermekeik bejelentik, hogy balettórákra szeretnének járni. ” –  mondta a Svájcban dolgozó magyar művész.