Komoly lénye egy melegszívű, humoros, életvidám nőt takar. Minden szerepben sugárzik róla a finomság. Kovalik Ágnessel, a József Attila Színház színművésznőjével jelent meg interjú a Fidelio.
A teljes interjú ITT olvasható.
Szeriőz színésznőnek titulálják. A kérdésre, hogy viseli a skatulyákat, azt felelte, ennek a szakmának nagyon sok tanulható momentuma van, és van az, amit az ember hoz magával, amit kapott a Jóistentől: „Mindenki, aki felmegy a színpadra, már önmagában jelent valamit. Ezt lehet, sőt kell használni, illetve átlépni rajta, ha a szerep valami egészen mást kíván. Többféleképpen éljük meg a határainkat. Én például, amikor azt érzem, hogy már sok, amit csinálok, akkor kezdődnek csak a színek. Ekkor kell vennem a bátorságot, hogy tovább lépjek, minden egyes próbafolyamatnál. Lehet, hogy emiatt a címke.”
Az utóbbi évadban, ahogy idén is, megcsillogtatta a humorét is. Arról is mesélt, hogy melyik karakter áll Hozzá a legközelebb: „Felszabadító érzés, ha meg tudod nevettetni a nézőt. A komoly előadásokba is szerencsés becsempészni egy kis humort, mint ahogy a vérbő komédiának is kell keresni mélyebb tartalmat. Legkönnyebben az érzelmek mentén jutok el egy szerep megfejtéséhez, és csodálom azokat a kollégákat, akik képesek csupán a testükkel kifejezni egy karakter komikusságát. Jelenleg A pillangók szabadok Jillje, és az Eldorádó Marikája a legszeretettebbek.”
Arról is faggatták, hogy hatott rá a kényszerpihenő. Kovalik Ágnes elárulta, azonnal elkezdett magokat vetni, annyira vágyott arra, hogy élet sarjadjon, és enni tudjon adni a családnak: „A kezdeti rémületet hamar felváltotta a nyugalom. Jól működtünk, rengeteg teendőnk volt, de lement a logisztika terhe a vállunkról. Jó tudni, hogy lehetetlennek látszó helyzeteket megoldunk, hogy el tudjuk dobni a régi beidegződéseinket, és hogy nagyon összetartó közösség vesz minket körül, akikre bármikor számíthatunk.”
A teljes interjú ITT olvasható.
(X)