Hétfő délután a Radnóti Miklós Színház társulata, pályatársai és kollégái köszöntötték 80. születésnapján Csomós Marit, a nemzet színészét, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznőt. Csomós Mari ablaka alatt szerenádot adtak a művészek, és nyolcvan szál vörös rózsával ajándékozták meg. Akadtak, akik írásban is köszöntötték a művészt, Kováts Adél az alábbi sorokat fogalmazta meg.
Vallomás Csomós Marinak 80. születésnapján
“”Nagy színésznő, és engem is naggyá tesz.” – ez a mondat a Ragtime című filmből, ami most eszembe jut Rólad.
A nagy színész jelenléte a társulatban mindenkit megemel. Egyszerre mértéket adó közösségi érzés és egyéni tanulási lehetőség. És én tanulok Tőled, 25 éve.
Tanulom Tőled a jelenlétet, nézem, ahogyan végtelen alázattal, kíméletlenül a saját istenáldotta tehetségeddel szemben is szigorúan a nulláról kezdesz építeni mindig minden szerepet, ahogyan kiköveteled magadtól a tökéletesre csiszolt anyagot, amiből elkezdesz építeni egy várat.
A Te váraid mind erősek és védenek, mert arra késztetik a partneredet is, hogy így építkezzen, hogy ne hagyja, hogy az ő várában bármi is hamis legyen, mert a Tiéd sem az.
,,Tanulj, Nawal, tanulj! Ígérd ezt meg nekem!” – Mondtad nekem nagymamámként a Futótűzben vagy 82-szer úgy, hogy azt hittem, kiszakad a szívem. Mindig hozzám beszéltél, és én gyereklánynak érezhettem magam ott abban a pillanatban, miközben a nézőtéren is mindenki a Te unokáddá válhatott, és létrejött az az erőtér – a színház örök varázsa –, hogy akkor, ott egy térben, egy időben mi emberek lélekben összekapaszkodhatunk.
Erről a magas szintről építkezni, ezt az erőt vinni tovább, ezt megtartani minden este, úgy, hogy a végén a legszemélyesebben mondhassam: ,,megtartottam azt az ígéretet…” – ezt minden este olyan felbecsülhetetlen ajándékként éltem meg, ami méltóságot adott, és talán még soha nem köszöntem meg Neked!
Drága Csomi, te csodálatos, világnagyság színésznő, kolléga, az én utolsó nagymamám! Legyél nagyon boldog, olyan boldog, amennyi örömet, szépséget adtál másoknak! Legyél jól, olvass, szeress, ahogy eddig, és lássuk egymást még sokáig! A Jóisten éltessen jeles napodon!” – írta Kováts Adél.
Fotó: Dobos Tamás és Dömölky Dániel