Az új évadról, a társulat előtt álló bemutatókról, a régi játszótérbe való visszatérésről, egyszersmind a gazdasági nehézségekről is beszélt Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában.

Annak kapcsán, hogy egy bátor és merész évadra készülnek, hiszen négy ősbemutatót terveznek, és ezekből három kortárs magyar darab, Kováts Adél úgy fogalmazott: „Biztos, hogy vannak kockázati tényezők. Van kurázsi az idei évadunkban, nemcsak azért, mert a Kályha Kati egy kurázsi parafrázis. Kellett hozni egy döntést a két nagyon kemény év után, és közben itt van körülöttünk egy háború, az emberek nagyon nehéz helyzetben vannak – valaki múltkor azt mondta nekem, hogy pszichotikus a társadalmunk. Valóban azt gondolom, hogy sokkal nagyobb a baj, mint amit most érzékelünk, és ez valószínűleg nagyon erősen meg is fog jelenni a következő évadban. Ahogy túl lettünk a Covidon, most más problémákkal kell az egész társadalomnak megküzdenie és más szinteken. (…) Az én színházamnak mindenképpen friss és releváns színháznak kell lennie. Mi az emberekhez szólunk, az ő problémáikról beszélünk, illetve őket akarjuk megemelni és nekik akarunk segíteni, különben semmi értelme nincsen. Szerintem most az olyan színháznak van létjogosultsága, amelyik ezt megteszi. Már az sem elég, hogy tabutémákhoz nyúlunk, vagy a problémafelvetést megtesszük, vagy sokkolunk, mert az emberek folyamatos sokkban és folyamatos érzelmi kiborulásban vannak, legalábbis a társadalomnak egy része.”

Arról is faggatták, működik-e benne egyfajta éhség bizonyos szerepekre: „(…) Mindig folyamatosan dolgoztam és mindig volt feladatom. Ez a típusú éhség nem volt bennem sose. Egyébként tavaly nem is játszottam semmi újat, pontosan azért, mert annyira nehéz volt az előző két év sok tekintetben, és úgy éreztem, hogy nagyon helyt kell állni. Most idénre már azt mondom, hogy nekem ez az énidőm. A múltkor megkérdezte Lovas Rozi tőlem, hogy hol van az ő énideje. És mondtam, hogy Rozikám, nekem a színpadon, az tényleg énidő, mert ott megszűnnek a problémák, megszűnik a világ, csak a színpad van.”

A Tesla labor, a Radnóti megszűnt játszóhelye kapcsán elárulta: „Én őszintén szólva mindent megmozgattam azok után is, hogy már meghoztuk azt a döntést, hogy ezt feladjuk, azoknál, akik ebben döntést hozhatnak. Jelen esetben maga a fenntartónk sem tudott ebben segíteni, természetes, hogy először a fővároshoz fordultam, és utána pedig a minisztériumhoz, hogy ők esetleg ezt tovább vigyék és maradjon meg független játszóhelynek.”

Kováts Adél arról is beszélt, a 2020-as költségvetésük szerint működnek, egyelőre nem látják a jövő évi büdzsét és ötszörös árat fognak fizetni a gázért.

A kérdésre, a színházi szakmában tapasztalható megosztottságot fel lehet-e számolni, el lehet-e érni, hogy ne szekértáborokba rendeződjenek az alkotók, úgy vélekedett: „Ez nagyon nehéz kérdés. Én nem tudom, hogy mit lehet tenni. Én nem ások árkot, de tudom, hogy ez egy nagyon élhetetlen helyzet. (…) Szerintem nagyon rossz, hogy megosztották a színházakat, mert igenis, az államnak van közszolgálati tevékenysége és nagyon fontos színházak ebből kikerültek. Politikai színtéren dőlnek el dolgok, amire, hozzáteszem, nekünk semmi ráhatásunk nincs, ebben mi csak áldozatok vagyunk. Sokszor nem is tudjuk, hogy milyen egyezségek vagy milyen erőviszonyok meghatározók, azt sem tudtuk, hogy milyen erőviszonyok határozták meg azt, hogy mi fővárosi színházak lettünk. (…) Van egy ilyen helyzet, ami ugyanakkor stigmatizál is.”

Azt is hozzátette: „Csak bizonytalansági tényezők vannak. Kétségtelen, hogy a Covid rettenetesen megviselte az embereket, van elszokás, bár éppen mostanában hallottam, hogy a Netflixnek is visszaesett a nézettsége. A színházba járók és színházrajongók jó részét szerintem érinti a gazdasági válság, és ezt látjuk a jegyeladásokon is. Abban bízom, hogy a kultúrára meg a színházra, ahogy a fűtőanyagra is, szükségük lesz az embereknek. (…) Egyfolytában azon gondolkozunk, hogyan fogunk túlélni, és ezért szerintem nagyon fontos az összekapaszkodás.”