„Én egyet tehetek: képviselem azt, hogy a művészet szabad, a gondolat szabad – nem szabados, szabad –, és ha ezt elveszik a művészektől, akkor saját magukat lövik lábon” – fejtette ki véleményét Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója a művészeti szabadságról Veiszer Alinda e heti, egyórás műsorában (amit jelképes összegért itt lehet megnézni).
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, jelenlegi színházigazgató beszélt a #metoo következményeiről, szóba kerültek a személyes határai és az is, hogy belefér-e neki a Playboy magazinban való szereplés.
A műsorban szó esett a színésznő Nemzeti Színházban töltött éveiről, arról, hogy olyan nevekkel játszhatott együtt, mint Kállai Ferenc, Sinkovits Imre és Besenyei Ferenc. Azt, hogy kivel, milyen kapcsolatot tudott ápolni, a régi nagyok közül „teljesen személyiségfüggő”. Míg Sinkovits Imrével távolibb volt a kapcsolata, mivel „nehéz partner volt”, addig Kállaival szinte atyai, baráti szinten tudtak együttműködni. Korábbi szerepeivel kapcsolatban elmesélte, hogy Tordy Gézával az Amerikai Elektrát „repülésnek” élte meg, de utána Az utazás az éjszakában című színdarabot szerette volna megcsinálni vele a rendező, ami Kováts Adél szerint rettenetes volt. „Géza is szenvedett, én is, nem értettem, mit szeretne.”
A #metoo következményeire, illetve az azt követő változásokra térve Kováts Adél kifejtette: szerinte olyan szempontból volt értelme, hogy sokan hátraléptek és elkezdték kívülről vizsgálni a saját helyzetüket, színészek és rendezők egyaránt.
„A színház az rettentő fontos, az életünk, de én úgy gondolom, hogy az emberi egészség, és az, hogy egy személyiség egészséges maradjon, mindennél fontosabb.”
„Nagyon sok mindent elfogadok, elviselek és nagyon sokszor volt már az, hogy szerintem többet is kelleténél” – tette hozzá. Meglátása szerint ez picit olyan, mint a gyereknevelés: ha egy gyereknek elmondja az ember, hogy valami miért nem volt helyes vagy jó, akkor azzal felállít egy értékrendet, a színházban a rendező állít fel hasonló, szakmai értékrendet.
Egy színházi próbafolyamat közben, ahol például van egy pofon, aligha működik az, hogy leáll az ember és bejelenti, hogy „itt most van egy pofon, szóval pofon vágnálak.”
„Azért az nem lenne jó, ha az életből kiveszne az élet”
– zárta a gondolatot.
Kováts Adél arról is beszélt, hogy ma már másképp lehet népszerűséget szerezni ma, mint az ő pályakezdő éveiben: „A mi időnkben, tíz évvel a kereskedelmi tévék indulása előtt, rengeteg jó minőségű munkával lehetett látszani és bekerülni a köztudatba – ma van egy ilyen út és egy más út.” Szerinte ebben kell megtalálni az egyensúlyt. A napi sorozatokban való szereplés tud problémát okozni a leterheltség miatt.
Az igazgató beszélt arról is, hogy az orosz-ukrán háború minden szinten megviseli, figyeli is a napi történéseket. Megrázza maga a háború és az emberek veszteségei, de a politikai helyzet is. Balettművész férje miatt rengeteg olyan ismerősük, kapcsolatuk van, akik orosz-ukrán vegyes házasságban élnek. „Ez egy pokoli helyzet” – fogalmazott.
Előkerült Dörner György kinevezése az Új Színház élére, amiről még a Tarlós István vezette főváros döntött 2011-ben. Ezt megelőzte egy szakmai bizottsági javaslat, a bizottságban Kováts Adél is részt vett. A döntésről akkoriban azt mondta, hogy „ez nem hiba, hanem bűn” – majd megkérte Tarlóst, hogy vonja vissza a határozatát. Ez az őszintesége soha nem ütött vissza, sem a volt főpolgármester oldaláról, sem más tekintetben.
A színházigazgatóként azt vallja: nem számít, ki a fenntartó, amíg a művészi szabadságot nem korlátozzák.
„Úgy gondolom, hogy egy magánszínház esetében van lehetőség beleszólásra – már ha valaki olyat működtet –, de szerintem egy államnak felelőssége és kötelessége, hogy közszolgálati tevékenységet folytasson. A művészetet támogatni közszolgálati tevékenység.”
Az interjút jelképes összegért itt lehet megnézni.