Kováts Adél: „Megszólalni nehéz, csendben maradni még nehezebb”
2020. november 13., péntek 06:11
A Fővárosi Közgyűlés két hete vette tárgysorozatba a művésznő újbóli kinevezését a Radnóti Színház élére, de határozatképtelenség miatt megszavazni már nem tudták (csak Kováts adott be pályázatot). Kováts Adélt a Forbes kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A művész elsőként arról beszélt, hogyan értékelné az első, ötéves igazgatói ciklusát: “Szerénytelenség nélkül mondhatom: szinte maradéktalanul megcsináltam, amit terveztem, annak ellenére, hogy milyen váratlan körülményekbe kerültünk. Ezért tízből kilenc pontot adnék magamnak. A művészeti koncepciót meg tudtam valósítani, a ciklus elején a színház teljes arculatváltása is lezajlott. Az előadásaink közel 80 százaléka közönség- és szakmai sikert aratott. A cél a „megőrizve meghaladni” volt: a bő 30 éves polgári művészszínházat, úgy érzem, hogy sikerült XXI. századi, kortárs színházzá érlelni. Van olyan terület, ahol tartozom még saját magamnak is, de bíztam benne, hogy kapok bizalmat a következő öt évhez. Amivel adós maradok, az a női vonal erősítése.”
Azt is elárulta, szeretne a közeljövőben egy fiatal rendezőt integrálni a Radnóti társulatába.
Az igazgatói pályázatról szólva úgy fogalmazott: “(…) A jelenlegi társadalmi és szakmai helyzetben némi nyomás is nehezedett rám, hogy vállaljak még öt évet. De nem mondom, volt jó pár nap, amikor csak a köldökömet néztem és azt mondtam: meg kell adnom magamnak a szabadságot, hogy akár nemet is mondhassak. Főleg úgy, hogy ezentúl sem lesz könnyebb a helyzet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények vesznek majd körbe minket. A járvány miatt bizonytalan minden, a finanszírozásunk átkerült a fővároshoz, ami a jelen politikai helyzetben kifejezetten hátrányos, itt van a nyakunkon a szomszédban zajló építkezés, ami reméljük, jövőre lezárul, és körbevesz minket egy közeg, amiben még a normális, szakmai reakció is átpolitizált. Végtelenül lesújt az arrogancia és a cinizmus, ami körülvesz minket: megszólalni nehéz, csendben maradni még nehezebb.”
Kováts Adél szerint a színházvezetést addig szabad és érdemes csinálni, amíg a felelősség gyönyörűsége hajtja az embert, amíg pozitív energiákat kap: “Van persze bőven vérveszteség magánemberként, anyaként is hoz áldozatot az ember. Az áldozathozatalból tud sok lenni, termékeny és inspiráló munkából nem. (…) Amit megtanultam, hogy bízhatok magamban, hallgathatok az ösztöneimre és a sugallatokra. Nőként különösen nehéz volt, a szakmánk a mai napig férfiak által uralt.”
Terveiről úgy nyilatkozott: “A fókuszban az építkezés lesz fizikai és szellemi síkon egyaránt: amúgy is ilyen vagyok, folyamatosan építkezem. Szeretném, ha jövőre befejeződne a társbérletünkben a felújítás és újra teljes mélységében használhatnánk a színpadot. És ha megvan, egy füst alatt jó lenne egy teljeskörű színpadfelújítás is. Ahogy mondtam korábban: szeretnék magunkhoz kötni egy fiatal rendezőt. Már régóta akartunk egy stúdiószínházat, ahol kísérletező, kortárs darabokat mutatunk be, ez lett a Radnóti Tesla Labor, ami már a második évadát kezdte meg és szeretnénk még sikeresebbé tenni. A tavalyi csonka évad alatt a műhely beépült a köztudatba, a Kult50 idén a kultúra egyik fő ügyének választotta. A Labor kibérelt színpadát üres napokon továbbadjuk bérbe kisebb, független társulatoknak, hogy a színház képes legyen több lábon állni.”
Az SZFE ügyéről szólva kifejtette: “(…) Az biztos, hogyha berúgják az ajtót, a szakma hatalmasat sérül. Nem vagyok tüntetős ember, nem szeretek kijárni, sem felszólalni, most többször elmentem és beleálltam, mert el vagyok keseredve, ennyit nem sírtam még tüntetésen, mert ez az egy ügy tükröt tart mindenkinek.”