SZFEThália SzínházTóth IldikóSzinetár MiklósArtusMészáros MártaHuszár Zsolt
  • facebook
  • instagram
  • 2020. szeptember 23., szerda

    Kováts Adél: “Nekem kőkeményen kell harcolnom az eredményekért”

    2020. május 18., hétfő 06:18

    Kováts Adél a radnóti Színház igazgatója karanténról, a járvány tanulságairól, asztrológiáról, szembesülésről és boldog pillanatokról is mesélt a Nők Lapja különszámában.

    Kováts Adél elsőként arról beszélt, milyen volt az élet a karantén idején: “Tény és való, hogy jól bírom az otthonomba való bezártságot, annak ellenére, hogy nagy teher van a férjem vállán, a lányomén és az enyémen is. Mindannyian a számítógép előtt ülünk hol egyszerre, hol külön-külön. (…) Év közben soha nem töltöttem ilyen sok időt a családommal, mint most. Ez pedig a nehézségek ellenére is jó dolog. (…) Egy macska ügyességével lavírozok a háztartási teendők és a színházzal kapcsolatos munkák között. Szeretek főzni, de nem kell mindennap. Annyi luxust engedek meg magamnak – amikor tehetem -, hogy ebéd után kicsit lepihenek. A délután ismét munkával telik, és színdarabokat olvasok.”

    Kováts Adél

    A kérdésre, mit gondol, miért alakulhatott ki a járvány, azt felelte: “Bizonyos értelemben ez egyfajta figyelmeztetés, hogy tönkretesszük a környezetünket, az életterünket, a Földet. (…) Elsősorban befelé fordulásra kényszerít bennünket, és arra, hogy figyeljünk jobban önmagunkra, a közvetlen környezetünkben élőkre, legyünk szolidárisak az embertársainkkal. (…) A színház- igazgatói munkámban is vesszőparipám a fenntarthatóság és a folyamatban való gondolkodás. E két fogalom a járvány megszűnésével megkerülhetetlen lesz a világ számára és az ember saját életében is” – fejtette ki a direktor.

    Ha ezotériáról szólva elárulta, melyik ága áll hozzá igazán közel: “Az asztrológia, amihez valamelyest konyítok. (…) Érdekes volt szembesülni azzal, hogy bizonyos problémákra miért adom ugyanazokat a válaszokat. Nehéz volt mit kezdenem azzal, hogy vannak emberek, akiknek irigylésre méltó az életük, mert pihenhetnek, nekik minden gördülékenyen megy, nem kell feltétlenül megküzdeniük mindenért. Én viszont azt tapasztaltam, hogy nekem kőkeményen kell harcolnom az eredményekért. Az asztrológia segített megérteni, hogy azok, akik ebben az állapotban vannak, akiktől nem kíván a sors nagyobb erőfeszítéseket, valószínűleg ajándék karmával születhettek. Míg én olyan dolgokat vállaltam a születésem előtt, amelyek nehezek, de a fejlődésemhez erre van szükségem. (…)  Elfogadom, hogy a jó és a rossz is a javamat szolgálja, így minden tapasztalásnak előbb vagy utóbb hasznát vehetem. Előfordult, hogy kaptam egy új feladatot, amelynek elvégzésében nagy segítségemre volt egy korábban átélt élményem. Tudtam, azért kerülök ilyen helyzetbe, mert nekem már megvan az eszközöm arra, hogy a gondot megoldjam” – magyarázta Kováts Adél.

    Azt is elárulta, a megérzései sohasem csalják meg: “A telepatikus képességeim rendkívül erősek. Ami nem megy könnyen, az az állandó pozitív gondolkodás, mert az alkatomnál fogva mindig mindenre gondolok. Ez sokszor visszatart attól, hogy folyamatosan “rózsaszínben” lássam a világot. Olyan, mintha mindennek egyszerre látnám a színét és a fonákját is.”

    A kérdésre, ha visszatekint az életére, mit tenne másként, azt válaszolta: “Most úgy gondolom, volt olyan szakasza, amikor nem voltam elég bátor. A döntéseimben túlságosan motivált, hogy mások mit gondolnak rólam. Belül vadabb, szenvedélyesebb ember voltam, mint amit sikerült megélnem. Ettől a megfelelési kényszertől nehéz volt megszabadulnom, olykor még ma is küzdök vele. De igazán semmit sem tennék másként, rendben vagyok magammal.”

    Arról is faggatták, mi volt élete legboldogabb pillanata: “Erre nem könnyű válaszolni, mert sok ilyen volt. Mondhatnám a férjem által szervezett meglepetés születésnapokat, a gyermekem szalagavatóját, hogy elértük ezt is, olyan hosszú út vezetett el idáig. Azt a varázslatos szituációt, amikor hárman összebújunk az ágyban. Vagy említhetném a Tíz című darab főpróbáját. Először felállt egy ember, majd kettő, végül az egész nézőtér állva tapsolt. Ugyanakkor létezik egy másikfajta boldogság, amikor azt érzem, mintha a Jóisten lenyúlna, és megérintene. Olyan, mintha a lelkem egybeforrna az univerzummal, szinte megáll az idő, nem gondolok semmire, nem akarok semmit, csak úgy vagyok, kegyelmi állapotban, amiért semmit nem kell tennem. Nem is merek ilyenkor arra gondolni, hogy megérdemeltem, csak a létezésének örülök, mert voltak olyan tapasztalataim, amikor a boldogság után nehéz helyzet állt elő. Vagyis a boldog pillanatoknak ára van. De ezt nem szabad így felfogni” – fejtette ki Kováts Adél.

    A teljes interjú a Nők Lapja Ezotéria különkiadásában olvasható.
    2020.05.12 – 14,15,16,17. oldal

    - Színházi pillanatok az Instagramon -