Kováts Adél: „Nekem teljességet ad a hivatásom, olyan örömforrás, amit vissza tudok forgatni az élet más területeire”
2022. november 16., szerda 10:39
Kováts Adél különleges szerepben látható: új, épp egy A kategóriás filmfesztiválon versenyző filmjében olyan anyát játszik, aki sérült gyereket nevel. A szerep nem egy ponton hasonlít Kováts Adél és lánya történetére; erről is beszélgetett vele Kovács Bálint a HVG oldalán.
A teljes interjú itt érhető el.
November 16-án vetítik az A kategóriás tallinni filmfesztivál versenyprogramjában Gyimesi Anna Affrikáta című rövidfilmjét, amelyben Kováts Adél egy olyan anyát játszik, aki mindent feladott, hogy nevelhesse két lányát, akik közül az idősebb mozgáskorlátozott. A film egy nyaralás története, amelyen a lányok csak élnék a kamaszok életét, anyjuk, Klára viszont aggodalma, féltése, talán szégyene miatt képtelen elfogadni, hogy nem kontrollálhatja mindig a mozgássérült lány életét. A nyaraláson ugyanakkor egy fiatal fiú udvarlása is szembesíti a nőt elfojtott vágyaival.
Kováts Adél anyaként is érintett: lánya, Kováts Laura Rozália Belső tenger című könyvében is megírta születése után kialakult betegségének és életének történetét.
„Ez az egyedülálló anya két kamaszlányt nevel, és a nagyobb lány mozgáskorlátozott: kérdés volt, hogy ezt színész játssza el, vagy tényleg mozgáskorlátozott embert keressen a szerepre. Én nagyon támogattam Annát abban, hogy az utóbbi mellett döntsön, és végül így is tett, noha tartott tőle, hogyan tud majd a szakmán kívülről érkező szereplőt rendezni, de Csutak-Hoffmann Kinga elképesztően ügyes volt, csodáltam azt ösztönös játékintelligenciát, ami azonnal áradt belőle. Az ilyesmi tanulhatatlan. A forgatáson derült ki számunkra, hogy Kinga a lányommal együtt járt gépi írást tanulni; rögtön kialakult köztünk a bizalom. És azt hiszem, neki is sokat segített, hogy egy érintett szülő a partnere a filmben. (…) Úgy gondoltam, egy filmben erőt ad, ha a valóságot látjuk, még akkor is, ha esetleg a néző erről nem is tud; akkor is érezhető, ha minden rendben van, és nem zökkenti ki semmi. Emellett úgy gondoltam, ha valakinek fontos ez a téma, furcsa is lenne, ha nem vállalná fel, hogy valóban mozgáskorlátozott játsszon benne” – mesélte Kováts Adél.
Arról szólva, nehézséget vagy könnyebbséget jelentett, hogy a karakteréhez hasonlóan ő is tartósan beteg gyereket nevel, a színésznő elárulta: „Ez a film abszolút beszűkült élethelyzetben ábrázolja Klárát, még akkor is, ha elvileg épp arra teremtett magának alkalmat egy tengerparti nyaralással, hogy ellazuljon. De azt látjuk, mennyire képtelen erre, mennyire képtelen kijönni a túlféltéssel teli állapotból, amiben a hétköznapjait tölti tizenvalahány éve. Anna a hiánnyal mélyítette el a filmet, abból derülnek ki az információk; szerintem ezáltal találhat benne mindenki olyan rétegeket, amelyek fontosak neki. Noha női filmről van szó, a férfiaknak is fontos lehet, akár azoknak a férfiaknak, akik elhagyják ezeket az anyákat és családokat:
nagyon sok család sérül azáltal, hogy megjelenik egy betegség, ami miatt nem lehet gördülékenyen bonyolítani a napi életet.
A legnagyobb teher általában az anyákra hárul, és ezt szépen megmutatja a film, ahogyan azt is, hogy az anya nőisége a nullával egyenlő, mivel a gyerekekre való figyelem mindennél fontosabb számára, és mert egy zárt rendszerben él.
A létezésnek ezt a fajta beszűkülését én is pontosan ismerem. És azt is tudom, milyen, amikor a gyerekem elkezd előbbre tartani, mint ahol én gondolom, hogy tart: újabbnál újabb dolgokkal találkozik, én viszont még ottmaradtam egy korábbi fejlődési szakasznál, és még mindig ugyanazokat a mechanizmusokat működtetem, ugyanabban a féltésrendszerben „babásítom” őt. Ezért is érintett meg annyira a forgatókönyv. És úgy éreztem, ez a szerepet nem kell sokáig keresgélnem magamban, hogy hogyan kérek számon vagy teremtek le valakit, szerethető vagy sem a karakter, vagy hogy úgy tűnik-e a keménységem miatt, mintha nem szeretném a gyerekem: nem, a keménység pont azt mutatja, hogy mennyire szeretem. És ismertem a figura gyengédségét és a fásultságát is. Persze, Klára nem én vagyok, de ezeknek az érzéseknek bennem vannak a lenyomatai, így egy kicsit még terápiás is volt számomra a forgatás.”
Arról szólva, érzett-e társadalmi nyomást arra, hogy márpedig egy anya feladata csakis a teljes odaadás lehet ilyen helyzetben, azt felelte:
„Nem foglalkoztam az elvárásokkal. Fontos szempont volt, hogy a lányomnak a lehető legtöbbet meg tudjam adni, de tudtam, hogy ezt úgy nem tudom megtenni, ha elveszem magamtól azt, ami engem teljessé tesz – márpedig nekem teljességet ad a hivatásom: az olyan örömforrás, amit vissza tudok forgatni az élet más területeire.
És valahogy azt is hittem, hogy talán nem véletlenül engem választott a lányom, márpedig én így tudok jó lenni, én úgy tudok teljesíteni, ha közben megmaradok a hivatásomban. Persze, néha nehéz volt, és igen, néha volt emiatt lelkiismeretfurdalásom. Sokszor meg lehet élni, hogy „ez most nem sikerült, ezt nem tudtam tökéletesen csinálni, nem vagyok tökéletes anya”. Nem kívánnám vissza azt a sok szenvedést, amin át kellett mennem, és legfőképp a gyerekemnek nem kívántam volna, de az biztos, hogy ha nem kapom az élettől vagy a sorstól, ha nem éljük át mindezt együtt, akkor nem lenne ennyire gazdag az életem, és a világból is kevesebbet értenék” – mondta Kováts Adél.