Közmagyar címmel Balogh Robert a saját, legfrissebb darabját rendezte a Pécsi Harmadik Színházban. Egy országgyűlési képviselőválasztás kellős közepébe csöppenünk, ahol a számítógépes rendszer túlterheléses támadása miatt épp szünetel a szavazás. Ám a városrészi tévéstáb sztárriportere addig sem lazsál. Mert hír az kell. Alkalmi interjúalanyai pedig beszélni kezdenek…
Forrás: http://pecsiharmadikszinhaz.hu
A pécsi illetőségű Balogh Robert íróként több műfajban is sikeres. Regények, drámák, mesék kerülnek ki a keze alól. Most egy rendhagyó produkció létrehozásán dolgozott: a saját darabját állította színpadra. Pontosabban: az aulába. Még pontosabban: a Pécsi Harmadik Színház közönségforgalmi terébe.
– Mindig is jellemző volt rám, hogy a fülemből éltem. Azaz ha verbális agresszióba, nyelvi indulatkitörésbe vagy hülyeségbe botlottam, azt leírtam és félretettem, s alkalomadtán valamelyik regényembe épült be; de az is előfordult, hogy fölkértek egy beszéd megtartására, és abba szivárgott bele – fogalmazott Balogh Robert.
– A Közmagyar esetében is ez történt. Az első karantén idején a neten szörfölgetve rábukkantam évtizedes, vírusként terjedő videókra. Közügyekről kérdeztek végtelenül egyszerű, aluliskolázott embereket, ki-ki a maga szintjén igyekezett válaszolni a riporternek. Pár perc nevetés után belém hasított a gondolat: ez igazi színházi szituáció! Tele van humorral, szeretettel és fájdalommal. Megmutatkozik, miként csurog alá a politika a társadalomban, milyen indulatokat gerjeszt. Az is, hogy milyen a társadalmi egyenlőtlenség. És miként csúszik félre egy gondolat. Milyen, ha az összeesküvés-elméletekből magyarázzuk a világot, vagy ha politikai pletykákat sugdosunk a fülekbe?
A Pécsi Harmadik Színház új produkciója éppen ott játszódik, ahová április 3-án az uránvárosiak idén is elmennek, hogy leadják voksukat, lévén az épület a város hivatalos szavazóköre.
Az író-rendező hangsúlyozza: a produkció rendhagyó volta abból is ered, hogy nincs jól elhatárolható nézőtér, se színpad. A közönség tehát térben is együtt létezhet a produkcióval, a színészekkel: utánuk mehet, közelebb léphet hozzájuk, vagy épp megfordulhat, ha a háta mögött bukkan fel valamelyikük. Akik mindenképpen leülnének, kivetítőkön kísérhetik az eseményeket. -Ez egy szabad előadás, gondolatilag is – vallja a szerző.
– Kioldottam kicsit a szájzárat – mondta Balogh Robert.
– Belesűrítettem a dialógusokba az elmúlt másfél évtized politikai lövészárkai szlengjét, pletykáit, álhíreit. Megeshet, hogy lesz olyan néző, aki fölháborodik ezen, s ne adj isten, távozik is. Sajnálni fogom, de megértem. Sokszor jut eszembe a Svejk egyik tételmondata, mikor a címszereplő először járt lövészárokban: „Ne lőjetek, hiszen itt is emberek vannak!” Bízom benne, hogy érzelmileg telítődik a közönség, miközben rengeteget nevet, néha sír, örül és kárörvend, időnként elszégyelli magát, mert ráismer valakire, akár önmagára, a szüleire, a szomszédjára… Az indulatok feloldásában a kiváló muzsikus, Rozs Tamás komponálta kórusmű lesz a segítségünkre. Tisztelettel kérem a nézőket: játsszanak velünk ebben a másfél órában!
Jegyet itt tudnak váltani a produkcióra.
További időpontok:
március 22-én, 30-án 19.00
április 1-jén, 4-én, 19-én 19.00