Kránicz Richárd színművészt a Napló az új szerepéről is kérdezte a Csokonai Színház új produkciója, az Óz, a csodák csodája kapcsán. Ilja Bocsarnikovsz rendezésében a darabot augusztus 27-én mutatták be a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon.

A teljes interjú ITT olvasható.

Nemrég A padlás Rádiósaként játszotta egy közkedvelt mű szerethető karakterét. A kérdésre, most hogyan fogadta, hogy a Bádogember páncéljába bújhat, a színész elmondta: „Gyerekként nagyon szerettem ezt a történetet, rengetegszer láttam a klasszikus filmváltozatot. Ez a lelkesedés felnőtt koromra is megmaradt, így nagyon örültem és jólesett, mikor megtudtam, hogy a Bádogember szerepére rám gondolt a színház vezetősége. A padláshoz hasonlóan most is abban reménykedtem, hogy valamikor majd előkerül a repertoárunkban ez az előadás. Sok hasonlóságot vélek felfedezni magam és a karakter között, de ez szinte az összes figurára vonatkozik: mindegyikük keres valamit. Ezek a tulajdonságok, a bátorság, az ész, a szív bennük vannak, csak meg kell őket találniuk. Önmagukban. Most én is éppen ilyen, befelé figyelő életszakaszban vagyok, és jóleső érzés a Bádogemberen keresztül kutatni a dolgot.”

Arról szólva, hogy a mi az, amiben megerősödve tér vissza a színházba és zenekara frontembereként a pandémia után, elárulta: „Igyekeztem felkészülten várni, hogy bármikor nyithat a színház. Mentálisan és fizikailag is tréningeztem magam, beszédtechnikával foglalkoztam, skálázgattam otthon, online színésztréningeken is részt vettem. Zenekarommal, a Dream of Insomniával is szüneteltetnünk kellett egy darabig a próbákat és a koncerteket, aztán később a műhelymunkák azért nem maradtak el. Jelenleg is dolgozgatunk az új dalokon, készülünk az első albumunk felvételére. (…) Balatoni gyerek voltam, bicajozással, úszással teltek a nyaraim, és később is fontos része volt az életemnek sport. A karantén alatt azonban kicsit elengedtem magam, felugrottam több mint száz kilóra, ekkor már úgy éreztem, hogy a szakmámat is veszélyeztetheti, ha nem változtatok. Új életmódot kezdtem el, személyi edzővel, edzéstervvel és az étrendem megváltoztatásával. Elsősorban magam miatt persze, de azért a színház vezetősége is arra intett, hogy bele kellene férnem azokba a szerepekbe, amelyeket nekem szántak. Ilyen volt a Toldi, valamint a Herkules, amin októberben kezdünk majd el dolgozni. Ez utóbbihoz megígértem: olyan szintre hozom magam, hogy a gyerekek tényleg Herkulest lássák majd bennem a színpadon. Férfiasan bevallom, nem lesz kis feladat.„

Arról is faggatták, szerinte hol tart ő és szerint a társadalmunk a „sárga köves úton”: „Látszati világot élünk, így ma mindennél fontosabb lenne önmagunk megismerése. Minden a Facebookról, az Instáról szól, és a média is erre tereli az emberek figyelmét. Ez még inkább felerősítette a komplexusokat és a kisebbségi érzést, mert a reklámok diktálják azt is, hogy egyáltalán milyenek akarjunk lenni. Ahogy az Óz figurái keresik mindazt, ami már eleve bennük van, bennünk is csak a külső impulzusok ültetik el, hogy kicsik, kevesek vagyunk. Ez a történet most is azért tanulságos és aktuális, mert arra figyelmeztet, hogy higgyünk magunkban, és inkább olyan emberekkel legyünk, akik támogatnak minket, segítenek megtalálni az utunkat, vagy akár felnyitják a szemünket, amikor kell. Fontos az éberség.”

A teljes interjú ITT olvasható.