Krisztik Csaba neve már tíz éve Székesfehérvárhoz köthető, ám nem csak a királyok városa ismeri (el) a Jászai Mari-díjas színészt. A Vörösmarty Színház társulatának tagja népszerű filmekben és sorozatokban is szerepel, ráadásul idén a Színikritikusok díjának egyik várományosa volt. Ennek kapcsán kérdezte a Pesti Műsor. Lapszemle.

A teljes interjú a Pesti Műsorban olvasható.
Pesti Műsor 2023.11.16 – 4,5. oldal

A színész elsőként arról beszélt, nem szomorította el, hogy idén nem ő nyerte a Színikritikusok díját a „legjobb férfi epizódszereplő” kategóriában: „Innen is gratulálok Gyulai-Zékány Istvánnak. Már az fantasztikus és megtisztelő, hogy egyáltalán érdemesnek találtak arra, hogy kiemeljenek a rengeteg előadás és színész közül. (…) A színház a pillanat művészete, még akkor is, ha hosszú időn keresztül gyakorolunk egy-egy jelenetet vagy előadást. Mégis akkor, abban a pillanatban születik valami, amikor a közönség előtt állunk, és velük együtt mozgunk. Hogy aztán az adott előadás után ki mit visz haza, az mindenkinek az egyéni meglátása. Ugyanígy gondolkozom a díjakkal kapcsolatban is. Egy jelölés ott, akkor, abban a pillanatban az adott év valamilyen összefoglalása, amellyel el akarják ismerni, hogy az ember valamit jól csinált.”

A jelölést a Julius Caesar című darabban nyújtott szerepéért, a politikus Caius Cassius megformálásáért kapta:
„Ez a darab a római kor egyik kiemelt vezérének politikai összeomlásáról szól. Caesar épp a csúcson volt, és azt gondolta, még nagyobb államférfi lesz belőle. Az előadásban minden benne van, ami egy jó drámához, tragédiához, háborús drámához szükségeltetik. Rendkívül akciódús, hihetetlenül izgalmas alkotás thriller elemekkel. már ha lehet ilyet mondani Shakespeare-nél. A drámaíró rendkívül élesen látta a nézők érzelmi, valamint a kommerszre való igényét” – mondta Krisztik Csaba.

Tíz éve dolgozik Székesfehérváron. Arról szólva, mit adott számára a város emberileg, szakmailag, kifejtette: „Rendkívül jó szerepeket, egy szuper, nyitott színészi közösséget, amelyben otthonosan érzem magam. Korábban ilyen szintű közös lélegzést nem tapasztaltam egyik színházban sem, ez pedig már az első pillanattól kezdve rendkívül motiválóan hatott rám, jobban tudtam bizonyítani is.” Székesfehérváron nincs olyan rég kőszínházi élet állandó társulattal. Ez szerintem valamiféle kettősséget is okoz a fehérvári nézők életében. Egyszerre vágynak is rá, és egyszerre szokatlan is nekik, hiszen nincs olyan tradíciója és hagyománya, mint mondjuk Debrecenben vagy Miskolcon.”

Jelenleg a Mágnás Miskában szerepel, amelyről úgy nyilatkozott:
„Egy olyan típusú előadásnál, mint mondjuk a Mágnás Miska, a fizikum talán fontosabb, hiszen ez egy valóságos ámokfutás az elejétől a végéig; az én szerepem legalábbis biztosan. A Mágnás Miska esetében az operett egyébként nem öncélúan vesz részt a műben, hanem kifejezetten mély dramaturgiai jelentősége van. Úgy mutat tükröt egy adott kor gazdag elitjének, hogy közben az operettet mint dramaturgiai elemet használja. Minél nagyobb és erőteljesebb a kifigurázás meg a vicc, annál nagyobbat üt a dráma. Telihay Péter, a darab rendezője kifejezetten nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ezek a kontúrok erősek legyenek. És ha már aktualitásokról van szó, a politikai aktualitás, az adott kor vicces visszásságai minden egyes Mágnás Miska-feldolgozásban felfedezhetők, így mi is úgy éreztük, kellő felhatalmazást kaptunk a szerzőtől rá, hogy a magunk ízlésével, de valahogy reflektáljunk a saját korunkra.”

A teljes interjú a Pesti Műsorban olvasható.
Pesti Műsor 2023.11.16 – 4,5. oldal