Árvai Réka karaktere fogalom lett a magyar dráma-történetben, Sütő András darabja pedig az újabb kori történelmünk részévé vált. Kubik Anna 1986. január 2-án játszotta el először a szerepet, amit utána még kétszázszor. Ennek kapcsán kérdezte a Gyógyhír Magazin.
A teljes interjú a Gyógyhír Magazinban olvasható.
Arról szólva, hogy nem játszik Budapesten már egy ideje, Kubik Anna elmondta, kibírhatatlanná vált számára a fővárosi lét, ezért arra jutott, hogy egy nyugodtabb helyet keres magának, ezért Debrecenbe szerződött barátja és kollégája Ráckevei Anna igazgatása idején.
“Jöttek sorban a nagy szerepek, ezeket Budapesten nem is biztos, hogy eljátszhattam volna. Nagyon szerettem a debreceni létet, csodálatos szerepekkel ajándékozott meg a Csokonai, példaként Rickl Máriát említem, Az ajtó Emerencét, Gizellát, Rózsa mamit és közben több helyen is vendégszerepelhettem. Győr, Székesfehérvár, Szeged is hívott, nagyszerű darabok főszerepeire! Hihetetlenül fárasztó, persze, hosszú utakat megtenni majd egy nagy szerepet eljátszani, és aztán vissza a lakóhelyemre. Közben teltek az évek, hamarabb is fáradok, ezért most feladtam a társulati létet. Jelenleg Debrecenben és Győrben játszom, de csak vendégként. Olt Tamás kollégám Fedák Sári utolsó éveiről, kitelepítéséről és népbírósági peréről írt egy színdarabot, amit nekem dedikált. Nagyszerű érzés egy világhírű, magyar színésznőnek emléket állítani a győri társulattal, méltatlan meghurcolását példaként felmutatni. A közönség hatalmas tapssal üdvözli minden áldott estén” – nyilatkozta a Kossuth-díjas színésznő.
Az Advent a Hargitán című előadás kapcsán ismerte meg a nevét az ország, amit rendre felidéznek mások az ő társaságában. A darab számára is meghatározó és maradandó élmény. Az interjúban arról is szó esett, hogy a szerzővel, Sütő Andrással nagyon mély beszélgetést is folytathatott az otthonában, a lehallgató készülékeket kerülgetve.
A művet együltében olvasta végig: “Zokogtam, mert annyira gyönyörűszépnek találtam. Sok játékosságot, humort is felfedeztem benne, de eközben egy megrendítő ballada. (…)
Azóta tudom, hogy az a színház számomra a legérdekesebb, ami a játék mellett valami olyan fontossággal is bír, mint Sütő darabja. Hiszen ez a darab valóban ráirányította a figyelmet az elszakított magyarság döbbenetes sorsára! Jöttek a hírek a romániai falurombolásról, de az ottani forradalom idején is játszottuk az előadást, mi pedig vágtattunk a rendszerváltozás felé. Aztán később már a titkosszolgálati jelentésekből is kiderült, hogy mennyire számon tartották ezt az előadást és mindazt, ami körülötte történt. Szerepelt az anyagokban például, hogy mivel Sütő András nem kapott útlevelet a bemutató napjára, így mi színészek azt találtuk ki tiltakozásul, hogy nem hajolunk meg előadás végén.
Személy szerint is meg vagyok említve az egyik jelentésben, hogy előre vittem a hárászkendőmet és rámutatva mindenki tudta, mit jelez ez a gesztusom. A jelentést tevő szerint órával pontosan mért 30 percig zúgott a taps, ez hihetetlenül sok idő. Nem hiszem, hogy magyar színész megért ilyet színpadon. Álltunk szemben a közönséggel, és nem hajoltunk meg! Egyfajta tüntetéssé változott a premier, de minden utána következő előadás is.”
A teljes interjú a Gyógyhír Magazinban olvasható.
Gyógyhír Magazin 2023.01.13 – 18,19. oldal