gate_Bannergate_Banner
ÁtriumMagyar ÉvaRecirquelSzabó Gyula
  • facebook
  • instagram
  • 2022. augusztus 8., hétfő
    banner_bigBanner3

    Kubik Anna: “Nehezen viselem, hogy egymás torkának ugranak az emberek”

    2021. november 7., vasárnap 11:33

    A kommunizmus alatt is vallásos nevelést kapott szüleitől, hitét sosem tagadta. A Budapesten megrendezett idei Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik hírnöke is volt. A Kossuth-díjas színésznő, Kubik Anna  politikáról, a jó és a rossz színházról, sikerekről és Vidnyánszky Attiláról is beszélt Szilléry Évának az Origo videójában.

    Kubik Anna elsőként arról beszélt, örömmel vállalta, hogy fellép az Eucharisztikés ugyanazokat az érzékeket képviseli a saját munkájában is, minden egyes nap, mint ott: “Soha nem hagytam ki, egy alkalommal sem, hogy a közönség előtt a hitemről valljak, akár istenes verseken keresztül.”

    A kérdésre, hogy lehet ezt a szakmát a színészi élettel szorosan egybekötve gyakorolni, Kubik Anna elmondta: “Néhányszor ez okozott gondot, amikor úgy gondoltam, olyan feladat elé állítanak, ami élesen ellentétes vagy szembe megy a hitemmel. Előfordult például az, hogy teljesen meztelenre kellett volna vetkőzöm, (de sikerült megegyezni, hogy erre nem kerül sor, a szerk.) (…) vagy hogy káromkodni kellett egy előadásban és rettenetes érzés volt, ma már szerintem nem is menne. El is terjedt, hogy én ezt nem vállalom, sokan tudomásul vették. Szerintem tisztelnek is érte. (…) Ilyesmi ma gyakran előfordul színházi előadásokban, pont emiatt kicsit ki is szerettem a színházból.”

    A kérdésre, főként így a fővárosi színházakra utal-e, azt felelte az Origo-nak: “Mindenhol ez a trend, ugye? Tehát az, ami a fővárosban trend, annak vidéken is igyekeznek menni utána a színigazgatók vagy a társulatok, hiszen ez egy kortünet, hogy vulgárissá lesz a színház, vagy általam nem szeretett irányokba halad, erőszakosabb lesz. Ez nekem nem jó érzés, valahogy nem erre esküdtem fel. Talán most nagy változáson megy keresztül a színház…”

    Arról szólva, szerinte milyen üzenetet érdemes a színháznak közvetíteni, úgy fogalmazott: “A színháznak mindenképpen arról kell szólnia, hogy az életben hogyan létezzünk, hogy miként találjuk meg azokat a kérdéseket, amik minket előbbre visznek, amelyek mentén egy minőségibb életet teremthetünk, ami segít a sírásnak, segít a jó érzésnek, a nevetésnek. (…) Szerintem a színháznak egy kicsit el kell egy kicsit rugaszkodnia a földtől, ahogy Molnár Ferenc is írja: magasabb szinten kellene bemutatni az életet, nem pedig annak valójában, amilyen. Szerintem ezért mennek az emberek színházba. Van egy kedvenc Ady versem, amiben az szerepel, hogy: “Még az álmokat se hazudni, Mégis víg hitet adni másnak, Kísérő sirást a sirásnak: Milyen jó volna áldni tudni.” Szerintem ebben minden benne van, amiért én valaha vállalkoztam erre a pályára.”

    Kubik Anna arról is beszélt az Origo interjújában, hogy pont 40 évvel ezelőtt kezdte el a szakmát: “Már negyedévesként játszottam főszerepet Kerényi Imrénél. Például vele nagyon sokat dolgoztam, mindjárt az első nagy munkám a Csíksomlyói passió volt. (…) Aztán jöttek a nagy szerepek Sík Ferenccel, Vámos Lászlóval, Csiszár Imrével, és hát én ezt mostanában is megtalálom magamnak, ezeket a gyönyörű szép előadásokat és jó rendezőket. Nagyon jó szívvel gondolok most például a következő előadásomra, amit a pandémia után először fogok játszani: az Ajtó című előadásra, ahol Emerencet alakítom és amiért kaptam is egy nemzetközi díjat, a legjobb női alakítás díját Brassóban.”

    A kilencvenes években egy MDF kampányban az Advent a Hargitán egy jelenetével szerepelt. A kérdésre, ebből később származott-e hátránya, kifejtette: “Hát ezt nem tudom, (…) mindig rengeteg munkám volt. Azt érzem, hogy az elmúlt 30 évben nem nagyon filmezek, tehát kilencvenig nagyon tehetséges voltam, addig sok tévéfilmet forgattam és nagy filmet forgattam, de utána igazából nem. A színházban más a helyzet, ott az egyik szerep hozza maga után a másikat. Szerintem, ha nem megyek el vidékre, akkor itt Pesten is lett volna feladatom, dolgom. De egyszercsak elkezdtük kategorizálni egymást, szétvált a szakma. Szerintem ez az egész világon így van, hogy a pólusok egy kicsit szétválnak és egymás torkának ugranak az emberek. Én ezt nagyon nehezen viselem, mert szeretetben szeretek és tudok működni. Úgyhogy ezért nem is vállalom azt a rettenetesen sok feszültséget, meg gyűlölködést, fröcsögést, (ami zajlik), mert úgy gondolom, ez nem visz előre, így nem lehet működni, élni, dolgozni.”

    A Vidnyánszky Attilával való közös munkáiról is faggatták, ennek kapcsánúgy fogalmazott: “Egészen új szemléletet hozott a magyar színházi világba, amit egészen addig mindenki forrón üdvözölt, amíg nem állt egyeseknek útjába, hogy esetleg kap egy színházat, vagy valamilyen hatalmi viszonyba keveredik itt Magyarországon, akkor rögtön kígyót, békát kiabáltak rá.”

    Forrás: Origo, Színház Online

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram