A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színművésze, a Kerek Perec rádiós műsor szellemi atyja, a Kút nem a kiút rendezője, a készülő Biciklizéseink Török Zolival című film egyik főszereplője. Kucsov Boriszt kérdezte a hetnap.rs.

A teljes interjú itt olvasható.

Zlatko Paković szerb rendező nem először rendez a KDSZ-ben, készül az új előadás, nem mindennapi címe van: Ladik Katalin egy idegösszeomlást követően felmondja banktisztviselői állását és konceptuális művésznek áll. Arról szólva, hogy haladnak a munkával, Kucsov Borisz elárulta:

„Immár másodszor dolgozunk együtt Ladik Katalinnal, Zlatkóval harmadszor. Most az egész előadás Katiról szól majd, nagyon izgalmas mélyrehatóbban megismerkedni a munkásságával. A próbafolyamatot úgy indítottuk, hogy Ladik Katalinként ültünk ki egymás elé a színpadra, és meginterjúvoltuk egymást. Egy héttel később megjött maga Kati is, innentől kezdve őt faggattuk, egyre mélyebbre ástunk, egészen provokatív kérdéseket is feltéve neki. Az ember ismeri valamennyire az ő életét, munkáit, de nagyon érdekes volt azt is kideríteni, hogyan látja ő saját magát most, hogyan látta annak idején, hogyan látjuk mi vagy a rendező. Már maga ez a helyzet is egy kicsit dadaisztikussá vált, furcsa szemszögek ütköztek, ebből születik majd meg az előadás. Nagyon inspiráló a munkafolyamat.”

Arról szólva, atyáskodik-e vagy inkább a kollegialitás dominál nála, kifejtette: „Egy kicsit mindkettő. Most én lettem a társulat rangidős színésze, s egy kicsit azt érzem, mindenki el is várja tőlem, hogy atyáskodjak. Mindig van egy színész a társulatban, aki a szárnyai alá veszi a többieket, ez általában a rangidős. S én nemcsak kollégáimnak, hanem barátaimnak is nevezem a többieket, hiszen nagyon sokat vagyunk együtt. De mindenki egy individuum, azt soha nem mondom meg nekik, mit hogyan csináljanak. Különbözőek vagyunk, s így igyekszünk egységet alkotni.”

Kucsov Borisz drámaíróként is tevékenykedik, erről így mesélt: „Eddig három művem jelent meg valamilyen formában. Viccből szoktam mondogatni, hogy csak akkor írok, ha pénzt lehet kapni érte (nevet), de ez így azért nem igaz, a határidők viszont nagyon tudnak motiválni. Még sok ötlet van a fejemben, melyek remélem, egyszer megvalósulnak. Most egy régi diákom felkérésére írtam egy szösszenetet, Shakespeare Coriolanusához egy kis egyfelvonásost, melyből videó is készül majd, s elérhető lesz az interneten.

Arról is beszélt, mit szeret az írásban: „A kreativitást. Ez az, ami mozgat, de nem csak az írásban, a színházban is. Ezért is vagyok éppen a Kosztolányi-színházban, mert imádom, hogy lehet kreatívnak lenni, sőt kell is, és hagyatkoznak az elképzeléseimre, képzeletemre. Amiben találok kreativitást, az mindig vonzott és érdekelt, s az írás is ilyen. De nem tartom magam drámaírónak.”

Kucsov Borisz számára a színészet az élet értelme: „Tudom, közhelyesen hangzik, de amikor kevesebbet játszottunk, akár a pandémia, akár más miatt, rájöttem, hogy mennyire hiányzik. Persze, lehet mással is foglalkozni, de ha valaki ezt választja hivatásul, akkor azt gondolom, ez az, ami élteti, és csak teljes gőzzel érdemes csinálni, különben vagy középszerű maradsz, vagy rámegy az életed, és nem csináltál semmit. Ez lehet, hogy nagyképűnek tűnik, s én is középszerű vagyok, de igyekszem nem az lenni, s állandóan dolgozni magamon.”