Kurta Niké színésznővel rongyszőnyegről, dajkaságról és színészetről is beszélgetett a Kultúra.hu.
A teljes interjú ITT érhető el.
A karantén időszakáról szólva a színésznő úgy fogalmazott: “Felfogtam, hogy nincs mit elengedni, mert semmi sincs meg. A karantén alatt ugyanis nem kellett mások előtt és másokhoz képest bebiztosítanom, identifikálnm magam. (…) Mostanában Weöres Sándor verseivel foglalkozom, és a Rongyszőnyegben rábukkantam az Önarckép című versére, amelynek utolsó két versszaka pontosan megmagyarázza, amiről beszélek. „Pedig nem rejtőzöm – csak igazában nem vagyok. // Cselekszem és szenvedek, mint a többi, // de legbenső mivoltom maga a nemlét. // Barátom, nincs semmi titkom. // Átlátszó vagyok, mint az üveg – épp ezért // miként képzelheted, hogy te látsz engem?””
Kurta Niké jelenleg több projekt kapcsán is foglalkozik Weöres Sándorral, többek közt megzenésített Weöres Sándor-verseket visz idősotthonokba az MMA ösztöndíjasaként: “Mind intellektuálisan, mind intuitív módon nagyon értő közönséggel találkoztam. (…) Inspiráló beszélgetések alakultak ki az előadás után, amikből egy izgalmas ötlet is életre kelt. A műsorból ihletet merítő alkotásokból, rajzokból, versekből, hímzésekből vándorkiállítást fogok szervezni a programom végén.”
A pandémia alatt dajkának tanult és most pedagógiai asszisztens képzést végez: “Elképesztően felszabadító volt. (…) Rengeteg dolog érdekel. Kíváncsi vagyok, és tanulni akarok. (…) Ezért drámapedagógiai tanulmányokat folytattam, és gyerekeknek szóló darabot is írtam már. Nagyon szeretek köztük lenni. Ott nincs játszma, nincs manipuláció.”
A színésznő arról is beszélt, hogy tapasztalata szerint egy színész másból fogalmaz, ha valamit nagyon akar, ellentétben azzal, amikor kontrollveszetten belezuhan egy szerepbe, és átadja magát a figurának: “Minden embert motivál, hogy mások által szeretve legyen, de törekedni kell az egyensúlyra. Fontos, hogy tudd magadról, mire vagy képes és mire nem. Arra ugyanis nincs hatásod, hogy a nézők szeretnek-e vagy sem. Nem tudsz mit csinálni. Azért viszont tehetsz, hogy saját magadnak tetsszél, és úgy gondold: amit csinálsz, az jó.”