A héten Kútvölgyi Erzsébet Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt Veiszer Alinda műsorának vendége. A teljes interjúban, amelyet egy jelképes havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni, Kútvölgyi beszélt a Vígszínházban lehúzott ötven éve mellett a főiskoláról, első apósáról, Örkény Istvánról, a rendszer elleni tüntetésekről a hetvenes években és most, a Kern Andrással közös Az élet mint olyan című előadásról, valamint arról is, hogy szerinte Marton László még élne, ha 2017-ben nem robban ki a hozzá fűződő botrány.
A beszélgetés természetesen a Vígszínházzal kezdődött, ahol Kútvölgyi éppen ötven éve, 1973-ban írt alá, de már két évvel korábban, főiskolásként is dolgozott ott. A színésznő beszélt arról, hogy ha új tag érkezett hozzájuk, akkor a „női mag” megtárgyalta, hogy hogyan tudnák befogadni – legalábbis ha a tehetsége miatt került oda, nem azért, mert valakinek a valakije volt. Azt is elmondta, hogy nem az állandóság miatt jó ötven évig egy helyen dolgozni, hanem azért, mert mindent és mindenkit ismer az épületben, és rengeteg közösségi élménye kötődik hozzá.
A színész szerint nem volt ízléses a Vígszínház főrendezőjének, Marton László a megvádolása, és nem is érti, egyáltalán miért tette ezt Sárosdi Lilla.
Szerinte Marton László – aki 2019. szeptemberében, 77 éves korában hosszas betegség után halt meg – ma is élne, ha két évvel korábban nem robban ki a zaklatási ügy. Marton a vádak miatt felfüggesztette oktatói tevékenységét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint elbocsátották a főrendezői állásából a Vígszínházban.
Veiszer Alinda felvetésére, hogy egy ilyen ügynek csak akkor lesz következménye, ha a kimondás nyilvánosan történik, Kútvölgyi így válaszolt: „Nagyon komolyan kérdezem, hogy mekkora bűn az, hogy a kedves operatőr kolléga, aki ott áll a szépen nyírt szakállával, mekkora bűn lenne a részéről, ha mielőtt kimegyek, azt kéri tőlem, hogy fogjam meg a farkát. Ránéznék, és azt mondom, hogy komolyan gondolod? De ha nagyon jól esik, megfogom. De most ezt halál komolyan kérdezem tőled, mekkora bűn?”
A színésznő szerint akkor sem kellett volna megalázó módon nyilvánosságra hozni a történetet, ha „úgy vesszük, hogy az eset megtörtént.”
Az interjúban arról is beszélt, hogy bár jól énekelt, és a zenei tudása is megvolt, sosem akart énekesnő lenni, hiába mondta neki egyszer Nádasdy Kálmán is, hogy a Zeneakadémián lenne a helye. Hosszan értekezett arról is, hogy milyen volt Örkény István menyének lenni. Mint kiderült, végig magázta az írót, arra hivatkozva, hogy ha megkéri, hogy fáradjon el az édesanyjába, az kevésbé sértő, mintha tegezné, az Örkénynél tartott pénteki beszámolókon pedig egyszer azt javasolta, hogy vegye fel magnóra, hogy „tényleg? valóban? még ilyet!” mert így még kevesebb energiát kéne fektetnie ezekbe a szeánszokba. Szerinte Örkény emiatt szerette meg őt, mert sosem a Kossuth-díjas íróhoz beszélt, hanem az apósához.
Kútvölgyi azt is elmondta, már ekkoriban, a hetvenes években is tüntettek a rendszer ellen, mert nem akarták építeni a szocializmust, és ezt a rendőröknek is készségesen elmondta. Emiatt a Vígszínházban is felkérdezték az akkori igazgatót, Horvai Istvánt, mire ő annyit mondott, hogy „A Zsike? A színházon és a baszáson kívül semmi más nem érdekli”, amin a kérdezők is csak röhögtek.
Kútvölgyi a mostani rendszerrel sem elégedett, ő sem vette át az aranydiplomáját az SZFE-től, mert az egyetem mostani vezetése szerinte szakmailag és emberileg sem mérhető az akkorihoz. Azt is hozzátette, hogy ő már ötven éve is azért tüntetett, mert nem akart egyengondolatokkal élni, és ez most sincs másként.