Lábán Katalin az RS9-ről: „Egy jó periódus után itt a totális mélypont”
2020. március 30., hétfő 11:56
Az RS9 Színház éppen 30 éve, március 17-én nyílt meg a Rumbach Sebestyén utcában. Március 14-én azonban a vírushelyzet miatt határozatlan időre bezártak. Lábán Katalin élete összeforrt a színházéval – őt kérdezte a Kútszélistílus.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, áll-e valamilyen rokonságban Lábán Rudolffal, a világhírű táncművésszel, azt válaszolta: „A szüleim kifejezetten ellenezték a művészi pályát. Bankárok, gyógyszerészek, cukrászok, vendéglősök voltak a felmenőim között. És volt a fekete bárány, Lábán Rudolf (1879-1958), a dédapám testvére, akinek még a nevét se ejtették ki szívesen. Az ő nagybátyja Hamburgban volt színész, vagyis volt egy művészi vonal a családban, akik még ráadásul szabadkőművesek is voltak. A többiek megvetették őket, és igyekeztek nem beszélni róluk. Azért egy családi kép fennmaradt a dédnagybátyámról, én őrzöm.”
Lábán Katalint másodjára vették fel a BTK-ra, könyvtár-angol szakra, ahol egy ösztöndíjnak köszönhetően a minneapolisi egyetemen tanulhatott: „Az akkori barátom is velem jöhetett, de csak úgy, ha összeházasodunk. Így ketten mentünk. Ott aztán kiderült, hogy a bölcsészeten belül bármilyen szakirányt választhatok, nem muszáj megmaradnom az eredeti témámnál. A kisdoktorira való készülés helyett rögtön átiratkoztam theatre arts-ra. (…) A férjem ott maradt, elváltunk. Én pedig hazajöttem a semmire, mert a tanszéken megszűnt az állásom” – mesélte Lábán Katalin, aki eleinte Szolnokon, majd Kecskeméten dolgozott rendezőasszisztensként, játékmesterként.
Dobay Dezsővel, aki akkoriban Beckett-darabokat fordított, Regős Jánosnál, a Szkéné akkori vezetőjénél kopogtattak, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy tovább kell lépniük. Terveikre végül 2 millió forintot nyertek a Soros Alapítványnál, ami nagy pénznek számított: „Nagy volt a lelkesedés, úgy emlékszem vissza rá, hogy egy kivételes, szeretetteljes peridódusa volt ez a színháznak és az életemnek. (…) Feladtam egy újsághirdetést, hogy színészeket keresünk, így állt össze a hat fiúból és hat lányból álló társulat.”
Közben megszervezték az Alternatív Színházak Szövetségét is, a ma működő Független Előadó-művészeti Szövetség elődjét.
Válásuk miatt 1995-től megszűntek a Dobay Dezsővel közös rendezéseik: „Akkor jött a szétesés. Dobay Dezső, aki a második férjem és a gyermekeim apja volt, beleszeretett az egyik színésznőbe, ezt pedig a társulat úgy élte meg, hogy „anyuka” és „apuka” szétváltak, így ők is szétszaladtak. Úgy sikerült normalizálni a helyzetet, hogy elkülönülve rendeztünk, az egyik félévben ő, a másikban én, bár ekkoriban én keveset dolgoztam, mert a második kislányom még nagyon kicsi volt. Akkor jött a következő jó periódus az életembe, amikor 2000-ben megismerkedtem Balkay Gézával, aki a harmadik férjem lett. Ebben az időszakban ő aránylag jó passzban volt, rendezett nálunk, például a Liliomot, aztán két Shakespeare-darabot, a Cymbeline-t és a Periclest. (…) Amikor azonban Balkay Géza 2006-ban meghalt, úgy éreztem, hogy nélküle nincs értelme a színházcsinálásnak. Felborult az addigra nagy nehezen kialakított balansz is a színház életében. Úgy éreztem, másfelé kell elindulnom” – mesélte Lábán Katalin, aki mentálhigiénés szakemberként kezdett dolgozni, nyolcéves kihagyás után, 2014-ben, Dobay Dezső halálakor tért vissza az RS9-be. Úgy gondoltaa, a legfontosabb, hogy jöjjenek a fiatalok, kapjanak új energiákat. Ezért találta ki az RS9 OFF Fesztivált is, és újra rendezni kezdett.
„Amíg Dobay Dezsővel dolgoztam, általában ő választott darabokat, és jól választott, több közülük szakmai és közönségsiker is lett. Amiket most rendezek – mint az Egy doktorkisasszony naplójegyzetei Füst Milán A Mester én vagyok című művéből vagy a Pilinszky János és Sheryl Sutton – az én kivetüléseim. Próbáltak lebeszélni mindkettőről, de nem sikerre törekszem. Fontos nekem, hogy az engem régóta foglalkoztató szövegeket színpadra vihessem. És közben reménykedem, hogy ezek nem csak engem érdekelnek.”
Az RS9 az utóbbi néhány évadban kifejezetten jó korszakát éli. Erről szólva elmondta: „Most egy tényleg jó periódus után itt a totális mélypont: be kellett zárnunk, ki tudja meddig. Nehezen viselik a színészeink, de én magam is. Úgy érzem, ennek a korszaknak vége, és valami teljesen új kezdődik. Mindenesetre írjuk a jövő évad pályázatait” – árulta el Lábán Katalin.