Ladányi Andrea Kossuth-díjas: „Imádom, amit csinálok, soha nem fáraszt”
2020. március 18., szerda 11:59
Számos rangos, mostantól pedig a legkomolyabb hazai kitüntetés tulajdonosa. Most éppen Barcelonában él, ott érte utol a Kossuth-díj híre. Ladányi Andreát kérdezte a Kultúra.hu
Magyarországon minden évben egy vagy két produkciót készít, illetve felkérései is vannak filmszerepekre. Az utóbbi években főleg a győri Vaskakas Bábszínházzal és a KL Színházzal készített darabokat.
Arról szólva, hogy Spanyolországban is elég nehéz a helyzet a koronavírus miatt, elmondta: “Igen, az. De nagyon fegyelmezett ember vagyok, betartom a szabályokat, óvintézkedéseket. Minden problémát, ami az élet hoz, kihívásnak, feladatnak fogom fel.”
A felvetésre, miszerint a fegyelem nyilván a táncos szakmából ered nála, azt válaszolta: “A sportolók és a táncosok nagyon korán kezdik a pályát, az arra való felkészülést. Már gyerekkorban van egy rend, ami beépül az ember moráljába, magatartásába, a dolgokhoz való hozzáállásába. (…) Elég pozitív alkat vagyok, imádom, amit csinálok, soha nem fáraszt. Soha nem csináltam olyat, amit nem akartam volna. Ha nehézség is volt, én választottam. Nagyon gazdag, kalandos életem van. Érdekes, különleges. Minden nagyon izgat, bárhol élek. Ahhoz próbálok alkalmazkodni, ahol, és akik között élek” – mondta Ladányi Andrea.
Pályájáról szólva így mesélt: “A Győri Balettnél töltött 7 év után Kanadában és Amerikában éltem 3 évig. Ezt követte egy újabb 3 év a Helsinki Városi Színház társulatában szólistaként. Utána a Vígszínházban a West Side Story című musical koreográfiájának elkészítésére kaptam meghívást. A sok fiatal, tehetséges táncos annyira inspirált, hogy létrehoztam a La Dance Companyt. Ezek alatt az évek alatt vendégként visszajártam Finnországba. Közben elvégeztem az angol nyelvű balettmester képzőt a Táncművészeti Főiskolán, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) a rendező-koreográfus szakot, majd a csodálatos Székely Gábor felkérésére 7 évig vezettem az SZFE mozgástanszékét. Olyan gigászi filmrendezőkkel dolgozhattam, mint például Jancsó Miklós vagy Grünwaslky Ferenc. Majd találkoztam Borlai Gergővel, a zseniális dobos-zeneszerzővel, akivel létrehoztuk a BL című produkciót, majd összeházasodtunk. Innen elindult egy új fejezet, ami létrehozta a Barcelona-Los Angeles-Barcelona tengelyt.”
Arról, hogyan fogadta a Kossuth-díj hírét, elárulta: “Amikor az első e-mailt megkaptam, amiben az állt, hogy felterjesztettek, életem egyik legjobb napja volt. Én már a felterjesztésnek is örültem. 19 éves koromtól fantasztikus, Kossuth-díjjal jutalmazott művészek között dolgoztam, és mindig azt gondoltam, hogy aki ezt a díjat megkapja, az valamit jól csinált, meg talán kivételes is.”