Ma ünnepli 50. születésnapját Gryllus Dorka színésznő, akit az alábbi összeállítással köszöntünk.

Gryllus Dorka Budapesten született 1972. december 26-án. Édesapja Gryllus Dániel, a Kaláka együttes vezetője; édesanyja Kőváry Katalin Jászai Mari-díjas rendező.

1990–95 között az Ef Zámbó Happy Dead Bandben énekelt, mindemellett 1993–94-ben Tereskovával együtt is fellépett. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1998-ban szerzett diplomát Benedek Miklós osztályában. 1996–98 között a Vígszínházban töltötte szakmai gyakorlatát, majd a főiskola elvégzése után, 1998-tól a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött.

„Nagyon szeretem a kaposvári Csiky Gergely Színházat, nagyon sokat játszhattam ott, de az életemnek ez a része kikerült a köztudatból. Más lenne a helyzet, ha budapesti színházhoz szerződtem volna. A másik pedig talán az, hogy a média-sztárság nem függ össze a teljesítménnyel, egy színész esetében pedig a tehetséggel. Ez visszafelé is hat: ha az ember sokat szerepel a médiában, mindegy, hogy milyen színész, negatív érzést kelt a rendezőkben. Én hiába érzem magamtól távol ezt a világot, hiába nem szeretem, de valahogy belekerültem, és úgy tűnik, lett egy negatív következménye a munkáimra nézve” – fogalmazott a színésznő.

„Volt olyan periódus a pályám elején, amikor nem tudtam pontosan, hogy mi az, amit szeretek, és mi az, amit nem. Van olyan időszak, amikor az ember kipróbál mindent, híres akar lenni, sok pénzt akar keresni, minden újságban benne akar lenni. Aztán rájön hogy nem biztos, hogy minden szakácskönyv és rejtvényújság címlapján ott kell lenni.

(…) A sztársággal tök jól el tudod tölteni a fél életed, ha elmész minden interjúra, minden fotózásra, minden zsűribe, minden fogadásra, akkor egy csomó időt eltölthetsz, anélkül, hogy bármi történne. Egyszercsak rájöttem, hogy nekem ez nem okoz örömöt. (…) Az egész társadalom azt sugallja, hogy ez a tuti. Hogy fontos, hogy te ott legyél, jelen legyél, sztár legyél. Közben egy csomó dolog frusztrál. Ha odaállok valami mellé, amivel nem értek egyet, akkor az kiül a pofámra, és az nem is lesz jó. Mi voltunk a rendszerváltás után az első generáció, amelyiket elkapta ez az új kereskedelmi hullám. ” – számolt be egy interjúban.

Arról is őszintén vallott, hogy egy időben úgy érezte, itthon zsákutcába keveredet, pont a népszerűség miatt: „Az elején Szabó Ildikóval forgattam, aztán csináltam az Érzékek iskoláját, és utána, úgy ’89-től egy űr következett. Vagy külföldi rendezőkkel dolgoztam, vagy egynapos szerepeket játszottam. Valahogy úgy éreztem, hogy Magyarországon mindenkinek elege van a pofámból, az igazán komoly rendezőknek semmi nem jut eszükbe rólam. Ha Magyarországon sztár lesz az ember, akkor „komoly műfajban” senki nem akar vele dolgozni.” (…) Magyarországon a filmeket nem a bevételből finanszírozzák, senki nem arra bazírozik, hogy majd jól eladjuk a filmet, mert ez és ez a színész jó sok nézőt vonz. Aki meg mégis arra bazírozik, annak én nem vagyok elég híres. A kasszasikerhez már nem voltam elég népszerű.”

2001-ben közreműködött édesapja, Gryllus Dániel Családi kör című lemezén. 2003-ban a Dallas-Pashamende című film forgatása miatt fel kellett mondania a társulatnál, mivel a színház nem akarta elengedni filmezni. Azóta szabadúszó, jelentős időt tölt Németországban. Az utóbbi években Gólem Színházban és a Trojka Színházi Társulásban is többször dolgozott.

Már korábban is együttműködött Rolf Schübel német rendezővel, aki többször felvetette, hogy Dorka próbálkozzon meg a németországi karrierrel.

Ennek és az elhatározásnak köszönhetően, hogy egy időre külföldre költözik, Berlinben és Budapesten is aktív színésznő maradt. Saját bevallása szerint nagyon szereti azt a szabadságot és elfogadást, ami Berlinben uralkodik: „Nálunk még mindig vannak gátak a fejekben, a külsőségek nagyon korlátozzák az embereket. Berlinben sokkal több mindent fogadnak el normálisnak, mind a művészetben, mind a hétköznapi életben. Például ha valakin piros sapka van, nem feltétlenül kell megbámulni az utcán. (…)

Férje Simon Kornél színész-rendező, akivel két fiú gyermeket nevelnek.

„A terhességem előtt távkapcsolatban éltünk Kornéllal, sőt, az elején szó volt arról is, hogy ő is kijön Berlinbe néhány hónapra, de számára az nem volt járható út. Én úgy éreztem, hogy lett volna perspektívája, de ezt már nem fogjuk megtudni. Nagyon erős hit kell ahhoz, hogy valaki feladja az itteni életét és nekiugorjon egy ilyen útnak, hogy idegenként kimenjen egy idegen országba, ahol nem ismeri senki s mindent a nulláról kell kezdeni, miközben itthon már sikeres színész volt. Ehhez fanatizmus kell.  zerintem a férjem egy szuper színész, szereti a kamera, az a férfi, aki a világban mindenhol hiánycikk. Én láttam ebben fantáziát, de megértettem, hogy neki van itt egy élete, amit nem akar elengedni és beleugrani a semmibe” – fejtette ki korábban Gryllus Dorka.

Az első gyermekem, Soma 2012-ben született, ekkor 39 éves volt és bár nagyon vágytak még egy babára, az orvosok nem biztatták: Azt mondták, már túl vagyok azon a koron, amikor ilyen csodák történnek az ember életében… velünk mégis megesett” – mesélte egy interjúban, amelyben hozzátette, az első tüneteinél azt gondolta, valószínűleg a klimaxról lehet szó.

„Amikor Soma született, már úgy tűnt, hogy az az utolsó pillanatban vagyunk, így most 8 évvel később fel el sem merült bennem, hogy várandós is lehetek. Majd Kornél egyik nap rám nézett és közölte velem, hogy szerinte terhes vagyok. Utána vettünk egy tesztet, ami megerősítette a jó hírt. Azt hiszem, ha rajtam múlik, akkor a 9. hónapig nem hittem volna el, hogy valóban áldott állapotba kerültem. (…) Ahogy mi, úgy a család is megdöbbent, de természetesen az első sokk után mindenki nagyon örült a családbővülésnek. Főleg Soma, aki már régóta szeretett volna egy kistestvért. Azt hiszem ő most fél lábbal a Magyar Népmesékben érzi magát, mert sok évig mondtuk neki, hogy nem lesz kistesó, aztán mégis. Remélem az életben is minden kívánsága így fog teljesülni. Most féltő gonddal vigyáz Áronra és mesét is olvas neki. (…)

– nyilatkozta.

Dorka és Kornél nemrég közös színházi előadást is készített Dobray Sarolta az Üvegfal című regényéből, Soós Attila rendezésében. A darabban egy olyan házasság történetét mesélik el, ami lángoló szerelemmel indul, kívülről úgy tűnik, tökéletesen működik, de lassan kiderül, hogy valójában belülről egy fojtogató, bántalmazó kapcsolat. 

– fogalmazott az előadás kapcsán a színésznő.

„Szerintem mindenki, aki megnézi az előadást, talál valamit, ami szembenézésre készteti. Például van egy pénzről szóló fejezet, amiről nagyon ritkán beszélgetünk egyébként. Hogy például egy házasságban mi van a pénzzel? Ki mennyit keres, ki mennyit költhet, ki dönti el. Ez szerintem minden kapcsolatban egy olyan téma, amiről nem beszélünk, vagy nagyon ritkán, miközben tényleg nehéz kérdés, hogy mi jó megoldás? Ezt a részt az egész nézőtér dermedten hallgatja. De még egy sor ilyen téma van az előadásban. Például anyaként a legnagyobb kérdésed, hogy vajon jól nevelem-r a gyerekemet, hogy ne jusson ide? Elég szeretetet adok neki? Eleget támogatom? Mert, ugye, Lénánál nincs olyan hatalmas trauma, nem verték, nem voltak alkoholisták a szülei, csak az anyukája úgy igazán soha nem volt megelégedve vele, hogy mindig megmondta neki, nem így kéne, hanem úgy kéne, mindig hiányolt Lénából valamit. Szóval az ember ezek után ezerszer jobban átgondolja, mit mond, hogyan szól a gyerekre, mi, mit okozhat esetleg benne. Nekem ez a legnagyobb tanulsága az előadásnak, hogy anyaként mit tudsz tönkretenni a gyerekedben azzal, amit sokáig a normális nevelésnek tartottak, hogy kemény vagy vele, csak a teljesítmény lebeg a szemed előtt. És persze nem vagyok pszichológus, nem akarom ezt túlelemezni a saját képességeim fölött, de úgy érzem, ez azért változik. Lassan rájövünk, hogy a szeretet a legfontosabb” – tette hozzá.

Gryllus Dorkát olyan magyar filmekben is láthattuk, mint a Honfoglalás, a Hentes, a kurva és a félszemű, az Európa expressz, a Félvilág és a Brazilok, vagy az Ízig-vérig és Apatigris sorozat. Németországban olyan sorozatokban kapott szerepet, mint a Tetthely vagy a Cobra 11. 2010-ben Arany Medál díjat kapott a Látogatás című filmben nyújtott alakításáért.

Azt vallja, nincs szükség erőszakra, hogy gyereket neveljen az ember, vagy hogy egy színészt instruáljon egy rendező: „Vannak rendezők, akik azt gondolják, „az a jó, ha a színész fázik, mert akkor remeg a szája. Az a jó, ha nem adjuk ki neki az ebédszünetet, mert akkor ideges lesz”. Nekem erre nincs szükségem. Elég jól fel tudom magam hergelni anélkül is, hogy a rendező alázzon. Nem fogok a próbákon gyomorgörcsben állni, hogy a végén gyomorrákot kapjak. Egy életem van, kiszabott az időm itt a földön, és ebben az időben szeretném magam jól érezni. A Félvilágban elég súlyos jelenetek voltak. Szász Attilának mégsem kellett üvöltöznie senkivel, mégis jó lett a film. Nem aláztak meg, nem vertek meg.”

Arról szólva, milyen – egy férfiak által uralta világban – szép nőnek lenni, úgy vélekedik: „Örülök, hogy kicsit öregszem, hogy időközben nővé és anyává váltam, hogy le vagyok védve. Már nem arról szól minden, hogy kivel mész ágyba… és kivel nem. Volt egy időszaka az életemnek, amikor rengeteg beszélgetés ide futott ki, és olyankor azt éreztem, én kizárólag egyetlen dologról szólok a férfiaknak. (…)

Nagyon sok nő van, aki függ a főnökétől, és nincs olyan helyzetben, hogy nemet mondjon. Nekünk, független nőknek kell kinyitni a szánkat helyettük is.”

Gryllus Dorka rendezőként is kipróbálta magát és azt mondja, szeretne a jövőben is ilyen munkát vállalni: “Az elmúlt időszakban azt veszem észre magamon, hogy sokkal határozottabb lettem, ami, mondjuk, nem volt nehéz, mert előtte rendkívül határozatlan voltam. Viszont több olyan helyzet is adódott, amikor szükség volt a határozottságomra. Eke Angéla monodrámájának egyik rendezője voltam tavaly. Nagyon élveztem, a rendezés pedig határozottságot igényel, és ha Áronka kicsit nagyobb lesz, szeretnék újra rendezni. Otthon is várnak a fiúk: a férjem és a két fiam, jóval összeszedettebbnek kell lennem, mint 10 évvel ezelőtt.

– mondja a színésznő.

A kérdésre, szeretne-e társulatot tartozni, nemrég azt válaszolta: „Az ember néha a lelke mélyén vágyik erre. De hát most nem ezt dobta a gép. Szerintem a rendszer sem itt tart. Most azért a színházi rendszer is keresi önmagát, és keresik a helyüket a színészek is. Nem véletlen, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik most önálló produkciókkal állnak elő. Mert az a fajta társulati lét, ami a kommunizmusban volt, hogy kellett mindenkinek legyen egy színháza, egy munkahelye, ez a rendszer mostanra átalakult és nagyon bonyolulttá vált. (…) Az a baj, hogy ahol most vagyunk, az minden bonyodalmával és kiszámíthatatlanságával együtt izgalmas és inspiráló. De nekem annyi kanyar volt már az életemben, elmentem, aztán amikor jött Korci, azt mondtam neki, hogy no fucking way, hogy én visszajöjjek Budapestre – aztán tessék, itt vagyok. Annyiszor volt már, hogy azt mondtam valamire, hogy na, azt biztos nem, aztán pontosan az lett. Nem tudom, az is lehet, hogy holnap alapítunk egy társulatot, és abban fogunk élni életünk végéig.”

Forrás: Wikipédia, NLC, Blikk, Story, Filmtett.ro, Nők Lapja, WMN, stb.