László Zsolt: „Azt hittem, kandikamerás átverés, hogy a Halhatatlanok Társulatának tagja lettem”
2024. augusztus 19., hétfő 09:32
A Radnóti Színház művésze a jelölésről azt gondolta, szórakoznak vele. A díjról, hogy büszkék lesznek majd egyszer az unokái. A színházról, hogy a legfontosabb az összetartozás, amikor a munkakapcsolat barátsággá válik.
Hogy ezért jött-e el a Nemzeti Színházból? Hogy milyen volt Székely Gáborral és Alföldivel dolgozni? És aztán jön is Alföldi Róbert, és hozza a díjat, amit Önök szavaztak meg a műsor főszereplőjének, László Zsoltnak.
A művész egy érdekes dolgot emel ki a karrierjével kapcsolatban az interjúban: Alföldi Róbert első felkérései egy új fejezetet nyitottak a karrierjében.
„Amikor kezdtem, akkor inkább zömében az úgynevezett «hősök» találtak meg. És akkor Alföldi Robi volt az, aki akkor szabadúszós időszakban, az Új Színház után, aki elkezdett ezekkel a negatív szerepekkel bombázni. Az egy felfrissülés volt nekem színészileg a pályámon, hogy ezt valaki belémlátja, ilyet akar tőlem. […] Én nagyon örültem ennek, hogy a bennem szunnyadó vérfarkast birizgálja ezekkel a szerepekkel. […] Sokkal izgalmasabb szerepek általában a negatívok. Valahogy szabadabban gondolkodunk róla, hogy mi lehet az a frusztráció, az a belső motiváció, az a sértettség… számtalan oka lehet annak, hogy valaki gonosszá válik”
– emlékszik vissza László Zsolt.
Az interjú riportere, Rónai Egon aztán egy ponton arra próbál utalni, hogy mekkora presztízse van annak, ha egy színész bekerül a Nemzetibe. Így fogalmaz:
„Nemzeti Színház – azért ott lenni is nagy dolog, ott maradni is lehet nagy dolog”
Erre mondja László Zsolt a következőket:
„Nekem ez a gesztus, ahogy így mondtad, hogy Nemzeti Színház, így nem jelent semmit. Egy színház. És akkor meg lehet kövezni engem emiatt, számomra nincs tartalma ennek a… […] Amikor odaszerződtem, akkor rengeteg kétely volt bennem, hogy oda lehet-e menni. Az egész körülmény, ahogy az épület lett, minimum ambivalens. De egy olyan korszakban talált meg – Vidnyánszky Attila hívott oda és a Schwajda György – amikor elegem volt a szabadúszói létből. […] Hálás voltam azért, hogy tagja lehetek egy társulatnak, főleg egy új társulatnak.”
Forrás: ATV, 168 óra