A fővárosból érkezett fiatal drámai szoprán pályafutása kezdetén még nem sejtette, hogy Győrben és a Győri Nemzeti Színházban majd végleg otthonra lel. Aztán jött a Tosca, a Carmen, a Parasztbecsület, a Bánk bán, Rigoletto, Hoffmann meséi, huszonnégy Turandot előadás, a pécsi Traviata Plácido Domingóval. A Magyar Teátrum kérdezte.

Emlékezetes szerepe volt a János vitézben és a Háry Jánosban, az operett műfajban megtalálta a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő, a Maya. Huszadik győri évfordulóját a Bál a Savoy-ban Tangolitájaként ünnepelte, több musicalben is énekelt. Az egykori élvonalbeli labdarúgó játékvezető lánya, Lázin Beatrix több mint tíz éve abszolút győrinek vallja magát, és az újabb jubileumot Gertrudisként köszöntheti a mostani Bánk bánban.

Arról szólva, hiányzott-e már a győri közönség, elmondta: „Mint operaénekesnek, abszolút! (…) A színház rám bízta az első számú nemzeti operánk egyik főszerepét, ami nagy felelősség, de magamnak is bizonyítani kellett a reménytelen hónapok után, hogy képes vagyok jól énekelni és kifejező, amit a színpadon csinálok. Örömmel tölt el, hogy a szerződtetésem huszonötödik jubileumát ezzel a darabbal és szereppel ünnepelhetem.”

„Pályám kezdetén megtanulhattam Gertrudist arra az esetre, ha valami történne az első szereposztással, akkor háromszor énekelhettem. Ezeket az előadásokat ma is vállalom, de nyilvánvaló, hogy ehhez az alakításhoz hangi és színpadi érettség kell. Másodszor, már „felnőtt” énekesként, biztos alapokat kaptam az akkori rendező Bor Józseftől, ami abban is segített, hogy a Coopera mostani kész produkciójába a nagyszerű énekes partnerek közé rövid idő alatt be tudjak állni. Úgy érzem, a jelenlegi Gertrudis a legkiforrottabb, Vidnyánszky Attila rendezése tovább árnyalta a darabról és a szerepekről alkotott képem. Párhuzamosan zajlanak cselekmények, olyan szimbólumokat használ, melyek gondolkodásra késztetnek. Különböző rétegek jelennek meg a színpadon, ami talán nem megszokott a korábbi operajátszásban, de ez mindig hozzátesz és nem elvesz az értelmezésből” – tette hozzá Lázin Beatrix.

Arról is beszélt, a pandémia idején darabszerződéses vállalkozóként anyagilag is kicsúszott a lábuk alól a talaj: „Azon az évek óta tarthatatlan állapoton, miszerint a színészek az egyedüli vállalkozók az intézményben, sikerült a közelmúltban gyökeres változtatást elérni. Egy színházban nagyon fontos a felelős háttérmunka, nincs működés irodai és műszaki személyzet nélkül. Sokuknak ez nemcsak pénzkereset, hanem szerelem is: ezért nekik köszönet jár! De ha nincs, aki estéről estére felmegy a frontvonalra, azaz a színpadra, akkor egy egész intézmény válik okafogyottá. Ezért éltük meg egyfajta csodaként Bakos-Kiss Gábor igazgató bejelentését, mely szerint december elsejétől alkalmazott munkavállalók vagyunk. Művész kollégaként érezte át a problémánkat, majd meggyőzően képviselte érdekeinket a javaslatot elfogadó fenntartóknál: a minisztériumnál, a városvezetésnél” – számolt be.

A teljes interjú a Magyar Teátrumban olvasható.