A Kolibri Színház a 10. Színházi Olimpia keretében rendezi meg a történetmesélés és a nézői bevonódás új formáit kereső PlayOn! Nemzetközi Ifjúsági Fesztivált, amely a digitalizáció segítségével hozza közelebb a kamaszokhoz a színház világát. A fesztivál keretében érkezik május 18-án az olasz Frankenstein című előadás, az alkotókkal beszélgettünk.

Ajánló az előadás elé:

Egy természettudományt hallgató egyetemista elhatározza, hogy embert teremt. Bár a kísérlet váratlan sikert hoz, alkotója azonban kétségbeesik. Csakúgy, ahogy a szerző, Mary Shelley is kényelmetlenül érzi magát. Egész életében tagadja és lekicsinyli munkája irodalmi hatását.

Vezeték nélküli fejhallgatók, virtuális terek, valódi színészek és holografikus avatárok segítségével az előadás egy álomszerű utazássá válik a regénybe, és egyben a szerző emlékeibe, aki összetéveszti magát Dr. Frankensteinnel, a Lénnyel, a Művel, valamint a visszaemlékező szereplőkkel.

Író, rendező: Ivonne Capace – Mary Godwin Shelley írása alapján
Díszlet, jelmez: Micol Vighi
Dramaturg: Ivonne Capace
Hangtervező: Simone Arganini
Technika: Angelo Generali
Világítástervező, videó: Cristina Spelti
Szereplők:
Élőben: Maria Laura Palmeri,
Felvételről: Lara Di Bello, Giuditta Mingucci

Interjú:

Az előadás címéből is sejteni lehet, hogy Mary Shelley regényét alkottátok újra. Mi volt a koncepciótok, hogyan dolgoztátok fel az eredeti alapművet?

Így igaz, a darabban Mary Shelley:Frankenstein című regényét dogoztuk fel, egyszerre mintaz angol gótika egyik mesterműveként (felszínre hozva a tudomány veszélyeit és az ember tehetetlenségét a tudománnyal szemben) és ugyanakkor mint egy nem mindennapi tinédzser alkotásaként is, aki nem tud megbirkózni saját sokszínűségével. Ebből a két – véleményem szerint elválaszthatatlan nézőpontból – született meg a színdarabunknak az ötlete, amely méltóan képviseli a mű hírnevét és szerzőjének életútját, identitását is. A Frankensteinegyfajta disztópikus jövőnek a szimbólumává vált: a regény azt sugallja, hogy a tudomány (tehát a technológia) megszállott követése szemben áll a természet törvényeivel. Az alapműfigyelmeztethet a tudomány és a technológia használatának veszélyeire is. Mi inkább úgy döntöttünk, hogy megfordítjuk ezt az olvasatot és csupán az emberi alkotás lehetőségeit szeretnénk ábrázolni vele, ennek színpadra állítása pedig egy igen érdekes kihívás elé állított minket. Szerettük volna még jobban megcsavarni a szálakat, és a darabban direkt újinnovációs technológiát használunk, kapcsolódva a Play-On – New Storytellingwithimmersivetechnologies című projektjéhez. A technológiai eszközök segítségével követjük nyomon a női szerző életét, megdöntve azt a sztereotípiát, hogy a tudományok és a művészetek nagymesterei mind csak férfiak voltak. Célunk volt felülírni a társadalom tudományos és kulturális történelméről való elképzeléseket, és megmutatni, hogy a nők is rengeteg értékkel járultak hozzá a két terület fejlődéséhez.

Hogyan lesz ez a jól ismert, gótikus történet ma is releváns a fiatalok számára?

A Frankenstein eredetileg is fiataloknak szól, és mivel szerepelhet az irodalmi tantervben is, így mindenki számára ismerős lehet a történet. Ezen kívül a regény a sci-fi műfajához tartozik – ami már egészen fiatalon elkezdi érdekelni a gyerekeket – másrészt pedig Mary Shelley még csak 18 éves volt, amikor megírta a művet. Mary egy olyan lány volt, aki szenvedett attól, hogy kilóg a sorból. A fájdalmát az íráson keresztül próbálta meg feldolgozni, így a regénye értelmezhető akár egy rejtett önéletrajzként is. A Frankentsein-en keresztül egy tinédzser történetét hallhatjuk, aki érzéseiről és gyengeségeiről számol beéletének egy meghatározó szakaszában. Természetesen az ifjúsági légkör változott az idők során, de ez mégis egy olyan örökérvényű alkotás, amellyel még egy mai fiatal is tud azonosulni, hiszen rendhagyó életével Mary akár példakép is lehet a lázadó és különleges fiataloknak. Az előadás témája mellet az abban használt technológiai és multimédiás világ is sokkal közelebb állhat a gyermekekhez, mint az idősebb generációkhoz. Bár a darab dramaturgiai szinten nem használ játékelemeket, de a hang és a kép elragadó jelleme nemcsak a mozikból, hanem a videojátékokból is ismerős lehet nekik.

Ha már a különleges technológiai megoldásaitokról van szó, kérlek, tudnál beszélni arról, hogy miket, és hogyan használtok az előadásban?

A néző egy fejhallgató segítségével hallhatja az élő, és már előre rögzített hangokat egyaránt.Ezek segítenek megadni a darab alaphangulatát, és magával ragadó légkört teremtenek az egész játékidő alatt. Vizuálisan az előadás félig moziként jelenik meg: csak egy színésznő játszik a színpadon, ám a levetített videókon szereplő két másik színészünkkel is kapcsolatba lép, mintha csak a filmvászonról lépett volna ki az előadótérbe. Az előadást hosszú forgatási időszakok előzték meg, tehát a média ebben a darabban nem csak mint egy egyszerű videó, hanem mint a színház és a film ötvözete értendő. Ezenkívül kihasználtuk az élő és rögzített anyagok lehetőségeit, és ezzel a film és színház keveredésének adottságait egy teljesen új perspektívába emeltük. Például az előadás során Mary Shelley anyja, a feminista értelmiségi Maryc Wollstonecraft monológját fekete háttér előtt forgattuk, így a virtuális színésznő méretei teljesen megegyeznek az “igazi” színésznőével. Ez a holografikus játék, amely amozgó panelek rétegződésével történik, jól kapcsolódik a technológia problémaköréhez: a néző már szinte teljesen belezavarodik, hogy a virtuális színésznő fizikailag a színpadon van-e vagy sem?

Jó, hogy behoztad a film példáját. Mit gondolsz, a mai digitális világban is érdekelheti még a gyerekeket a színház úgy, mint például egy mozifilm?

A Frankenstein célja, hogy ösztönözze a gyerekeket a színházba járásra. Szeretnénk megmutatni a fiataloknak, hogy a színház sokkal közelebb áll az általuk naponta fogyasztott szórakoztató tartalmakhoz, mint azt hinnék – ezalatt például a mozira és az közösségi médiára gondolok. Ráadásul a darab során egy tizenéves művész történetével foglalkozunk, akinek céljai megvalósításához számos nehézséget kellett leküzdenie. Az előadásunkban arra buzdítjuk a fiatalokat, hogy ne adják fel az álmaikat, és ne negatívumként éljék meg maguksokszínűségét. Hadd tekintsenek úgy a színházra, mint egy befogadó közösségre, ahol úgy érezhetik, hogy szívesen látják és meghallgatják őket, ahol ösztönzést kapnak arra, hogy szabadon elmélkedjenek, vagy csak szórakozzanak.

A színháznak azonban nem szabad a fiatalokat értetlennek, vagy éretlennek tekintenie. Szerintünk az élettel teli, új generáció rendívül jó kritikai érzékkel rendelkezik, amely túlmutat minden életrajzi adaton. Pont ezért döntöttünk úgy, hogy dramaturgiailag nem egyszerűsítjük le nekik a Frankensteint. Az előadás szövegében hű az eredeti regényhez és tartalmazza is annak legfőbb elemeit, de azért a történet nagy részét kisebb változtatásokkal, de átdolgoztuk. Úgy döntöttünk, hogy a regény nyelvezetét sem változtatjuk meg, így a felnőttek számára is élvezhető lesz az előadás.