Szeptember 20-29. között negyedik alkalommal rendezik meg hazánk egyetlen online színházi seregszemléjét, az eSzínház Fesztivált, amelyen 9 fővárosi, 3 vidéki és 2 határon túli színház és társulat színházi előadásait tekinthetjük meg. Az eSzínház vezetőjét, Légrádi Gergelyt ennek kapcsán kérdezte a Népszava.

A streaming, azaz az online vetítés műfajától eleinte ódzkodott a szakma és a közönség is. Aztán a covid gyakorlatilag „megoldotta” a helyzetet, a színházak bezárásával kulcsfontosságúvá váltak az ezzel foglalkozó platformok, köztük az eSzínház is. A kérdésre, hogy látja, a műfajnak ma milyen az elfogadottsága, Légrádi Gergely elmondta:

„Pontosítanék, a covid nem megoldotta a helyzetet, hanem rávilágított arra: ez egy izgalmas terület, amiben számos lehetőség rejlik. A karantén időszakában boldog-boldogtalan elkezdett streamelni, mondván, hogy nem jut közönséghez, kiteszi, amije csak van. Ez két szempontból volt káros: egyrészről nem érdemes mindent kitenni, mert nem minden alkalmas a streamre, másrészt a legtöbb felvétel ingyen volt elérhető. Ez utóbbi súlyos hiba, hiszen semmilyen kulturális tartalom nem születik ingyen, rengeteg ember nagyon sokat dolgozik azért, hogy egy előadás létrejöjjön. A streamelt verzióhoz legalább ennyi munka kell” – fejtette ki az eSzínház vezetője.

„Ma már olyan világot élünk, ahol az emberek az okoseszközeiken olyan tartalmakat fogyasztanak, amelyekben sok a pixel, pörgős a vágás, és ha nem azt látják, mint a Netflixen vagy az HBO-n, akkor csalódni fognak. Rá kellett döbbenni, ha mi úgy kezdünk el színházat közvetíteni, mint 1987-ben, annak az égvilágon semmi értelme. Arról nem érdemes vitát nyitni, hogy az online közvetítés jobb vagy rosszabb, mint az élő színház, hiszen ahogy mindenki, úgy én is a nézőterén szeretek ülni, ez nem kérdés. Az viszont kérdés: hogyan ültetem át az élő színházat streamre? Meg kellett találni a színházaknak is, és nekünk is, hogy mi az, ami izgalmas lesz a nézőnek, mi az, amit ezen a felületen értékesnek fog találni. A közönség ma már nem azt várja egy online közvetítéstől, hogy az első sorban üljön, hanem hogy részese legyen a történetnek, olyan dolgokat éljen át a síkkérpenyő előtt, ami a színházban aligha lehetséges. Egy jó stream esetén a produkcióban maga az online adaptáció egy fontos és innovatív dramaturgiai elem” – nyilatkozta Légrádi Gergely, aki szerint a színházaknak is rá kellett jönniük, hogy a streaming ma már nem csupán egy hibrid modellnek a része, hanem egy önálló műfaj, ami másként szólítja meg a közönséget.

A nézők 40%-a budapesti, 40%-a vidéki, és 20%-a külföldi. Pozitív tendencia, Légrádi szerint, hogy vidékről és külföldről nő az eSzínház elérése, és igyekeznek több tartalmat felirattal, audionarrációval és jelnyelvi tolmácsolással kínálni. Büszkék arra, hogy évente több mint 120 országból követik a platformot.

Légrádi arról is beszélt, hogyan lehet új nézőket megszólítani: „Például sokszínű felhozatallal. Belátom, ma már némiképp megtévesztő név az eSzínház, hiszen nálunk nem csak színházat lát a néző, de könnyedén választhat a Zene Háza számos koncertje közül, továbbá elérhetőek táncelőadások, például a Budapest Táncszínház műsorából, és sorolhatnám. De ami a legfontosabb és örök kérdés: a fiatalok elérése. El kell fogadnunk, hogy a fiatal generáció az élete egy jelentős részét online éli. Vannak köztük olyanok, akik járnak színházba, de ez egy nagyon szűk réteg. Azt gondolom, a legtöbb fiatal azért nem jár színházba, mert épp elég tartalmat ér el az okoseszközén, és nem igazán tudja, milyen is a nézőtéren lenni. Ha én azt szeretném, hogy esélye legyen annak, hogy ő elmenjen és beüljön a színházba, akkor inspiráló tartalommal kell elérnem. És ezt melyik csatornán tudom elérni? Azon, amit ő használ. És épp erre alkalmas az eSzínház: az iskolákba, az okoseszközökre tudunk értékes kulturális tartalmat közvetíteni, így esélyt adva a fiatal generációnak arra, hogy rádöbbenjen, ez mennyire jó.”

További információt itt talál, a fesztiválon résztvevő előadások  ide kattintva érhetők el.