„Üdvözlök mindenkit! Szeretnék nagyon boldog új évet kívánni nektek, és elmondani, hogy ma ünneplem a józanságom 47. évfordulóját. De ezt most nem egy súlyos, hanem inkább hasznos üzenetnek szánom” – fogalmazott friss videóüzenetét Anthony Hopkins. A 85 éves színész, mint gyógyulófélben lévő alkoholista azt üzente azoknak, akik támadások kereszttüzébe kerülnek, hogy legyenek kedvesek önmagukhoz.

A videóban arról is szót ejtett, hogy a depresszió és a szorongás az élet velejárói, de arra biztatott mindenkit, hogy kérjenek segítséget, ha bármilyen függőséggel vagy problémával kapcsolatban szükségük van rá.

„Nem vagyok jótevő, ugyanolyan vén bűnös vagyok, mint mindenki más, de annyit elmondhatok, hogy a legjobb életem van, amit csak el tudok képzelni, és ez nem az én érdemem. Szóval bárhol is vagy most, ne szégyellj segítséget kérni!” – hívta fel a figyelmet a színész, aki december 30-án ünnepelte 85. születésnapját.

Philip Anthony Hopkins néven látta meg a napvilágot a walesi Port Talbot bányászvárosban. Apja pék volt, anyja távoli rokona volt az ír költő, William Butler Yeatsnek. A rendkívül visszahúzódó, diszlexiás kisfiú iskolaévei egyhangúan és sikertelenül teltek, úgy érezte, csak a festészetben és a zongorajátékban tud kibontakozni.

Állítása szerint karrierjét a szintén walesi Richard Burtonnel való találkozásának köszönheti, aki inspirálta és bátorította, hogy a színészi pályát válassza. Tizenöt évesen beiratkozott a cardiffi zene- és drámaiskolába, ahol 1957-ben végzett. Két év katonai szolgálat után Londonba költözött és a világ egyik leghíresebb színészképző intézménye, a Royal Academy of Dramatic Art hallgatója lett. Itt figyelt fel rá Sir Laurence Olivier, aki 1965-ben meghívta az általa igazgatott Nemzeti Színházba. Itt egyre nagyobb szerepeket kapott, s amikor két évvel később Strindberg Haláltáncában Hopkins ugrott be a vakbélgyulladással küszködő Olivier helyett, a kritika már a következő színészfejedelemként ünnepelte.

Filmes karrierje 1968-ban Az oroszlán télen című történelmi drámával indult, amelyben – Katharine Hepburn és Peter O’Toole partnereként – Oroszlánszívű Richárd szerepében a brit filmakadémia BAFTA-díjára jelölték. A színpaddal sem szakított, 1974-ben a Broadwayn tapsolt neki a közönség Peter Shaffer Equuscímű drámájában. A filmes szerepekre meglehetősen sajátos módon készül, állítása szerint kétszáz alkalommal is elismétli a szöveget, amíg az teljesen ösztönösnek és természetesen hangzik, de ha egyszer túl van a felvételen, egy sorra sem emlékezik. Rendkívüli emlékezőtehetségét inkább versek és Shakespeare memorizálására használja, hangja rendkívül képlékeny és minden angol akcentust képes utánozni.

A hirtelen támadt médiafigyelmet nehezen dolgozta fel, 1975-ig komoly alkoholproblémákkal küzdött, szinte válogatás nélkül elvállalt minden filmszerepet, ezek között számos felejthető akad. 1977-ben Richard Attenborough-val dolgozott együtt a parádés szereposztású A híd túl messze vancímű filmben, 1980-ban David Lynch instruálta Az elefántember című alkotásban, amelyet négy évvel később a Lázadás a Bountyn követett. Igazi szupersztárrá Hannibal Lecter szerepe tette, az 1991-es A bárányok hallgatnak című thrillerben hátborzongatóan hitelesen személyesített meg egy kifinomult pszichopata gyilkost. Bár a kétórás filmben alig 16 percig volt látható, mégis főszereplőként vehette át az Oscar-díjat, s ezzel ott van a legrövidebb vásznon töltött idővel Oscart nyerő színészek között. Minden idők egyik leghíresebb filmes gonoszának ruháját még két folytatásban (Hannibál, Vörös sárkány) öltötte magára.

A legkeresettebb színészek közé emelkedett Hopkinst még háromszor jelölték Oscarra: 1993-ban A napok romjai című filmdrámáért, 1995-ben az Oliver Stone-féle Nixoncímszerepéért, 1997-ben a Steven Spielberg által rendezett Amistadban nyújtott alakításáért. A következő években forgatott Drakula-filmet Coppola rendezésében, életrajzi drámát ismét Attenborough irányításával (Árnyékország), epikus westerndrámát (Szenvedélyek viharában) romantikus fantasyt (Ha eljön Joe Black), kosztümös-romantikus alkotást (Zorro álarca).

Az utóbbi tíz évben készült filmjei közül emlékezetes a Hitchcock életéről készül film címszerepe, ebben Helen Mirren volt a partnere; 2011 és 2017 között három Thor-filmben szerepelt és feltűnt a Transformers egyik epizódjában, a Red 2 című akcióvígjátékban ő volt a főgonosz. 2020-ban újra Golden Globe-díjra jelölték A két pápa című filmben XVI. Benedek nyugalmazott pápa megformálásáért. Második Oscar-díját a 2020-ban készült Az apa című filmdráma címszerepéért, egy demenciával küzdő idős férfit megformálásáért kapta, s az Európai Filmakadémia (EFA) is a legjobb férfi főszereplő díjával jutalmazta.

Anthony Hopkins a kamera túlsó oldalán is kipróbálta magát. Az 1995-ben Csehov Ványa bácsijából készült Augusztus című filmben, valamint a 2007-ben készült Tudathasadás című alkotásokban nemcsak a rendezői feladatokat vállalta magára, hanem a zenét is ő komponálta, és a főszerepet is eljátszotta. A színpad és a film mellett olyan sikeres televíziós produkcióban játszott, mint a BBC megbízásából készült Az öltöztető, a Lear király vagy az HBO-n futó Westworld című sorozat. 1986-ban egy kislemezt is kiadott, amely az angol lista 75. helyéig kapaszkodott fel, 2012-ben komolyzenei szerzeményeiből jelent meg album.

Hopkins két Oscar-díja mellett három BAFTA-díj birtokosa,  két alkalommal vehette át a televíziós Oscarnak is nevezett Emmy-díjat (A Lindbergh-bébi elrablása, 1976; A bunker, 1981 – utóbbiban Adolf Hitlert formálta meg), s hazájában kitüntették a Laurence Olivier-díjjal.

Pályafutása elismeréseként II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, így 1993 óta viselheti a Sir címet neve előtt. 2000 óta amerikai állampolgár is, 2003-ban csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán. 2006-ban a Cecil B. DeMille-ről elnevezett életműdíjat vehette át a Golden Globe-gálán, két évvel később a brit filmakadémia tagjai közé fogadta, s több nemzetközi filmfesztivál is életműdíjjal ismerte el filmes pályafutását.