Január 27-én ünnepli 75. születésnapját Mihail Barisnyikov, aki mindent elért, amit balettművész elérhetett, nemcsak a világ egyik legjobb táncosává érett, de saját képére formázta a férfitáncos ideált is. „Ereje, tisztasága, atletikussága meghatározta a 70-es évek táncszínházi atmoszféráját” – fogalmazott a tanc.reblog.hu.
„Mihail Barisnyikovot szeretném megelőzni”
Rigában született, ahová magas rangú katonatiszt apját büntetésből helyezték. Barisnyikov hatéves korától sportolt, majd táncolni kezdett. Mivel kezdetben nem volt elég hajlékony, testét cseppet sem kímélő módszerekkel edzette magát, alacsony (alig 170 centis) termetét kitartása, szorgalma és tehetsége feledtette. Ahogy egy interjúban mondta: „Magas és vékony nem leszek soha, még csak arra sem figyelek, hogy jobban táncoljak, mint mások. Önmagamat szeretném legyőzni. Mihail Barisnyikovot szeretném megelőzni.”
20-as éveinek elejére a világ egyik legismertebb táncosa lett
Majdani egyik leggyakoribb partnere, az American Ballet Theatre volt balerinája, Susan Jaffe mondta: „Amikor Misával léptél színpadra, úgy érezted magad, mintha egy Cadillacban száguldanál”. „Makulátlanul testesíti meg az orosz balett elveit. (…) fenomenális technikáját soha senki nem múlta felül. (…) táncában egymást követik az erőteljes hatások – bumm! bumm! bumm!” – fogalmazott Gennady Smakov a Dance Magazine 1981. februári számában publikált írásaiban.
A Kirov Balett szólistájaként klasszikus szerepek sorában mutatta meg virtuozitását, húszas éveinek elejére a világ egyik legismertebb táncosa lett. Az otthoni légkör azonban egyre jobban fojtogatta, a Szovjetunióban csak klasszikusokat táncolhatott, holott sokoldalú egyénisége alkotói szabadságra, új élményre vágyott.
Amikor 1974-ben a Bolsoj Balett társulatával Torontóban turnézott, ekkor eldöntötte, új életet kezd és menedékjogot kért Kanadában.
Elegancia, dinamizmus, könnyedség
Kezdetben a Royal Winnipeg Ballet társulatában táncolt, majd New Yorkba költözött, ahol az American Ballet Theatre (ABT) tagja lett. Itt végre kortárs koreográfusokkal dolgozhatott, megvalósíthatta mindazt, amiről korábban csak álmodni mert. Eleganciája, dinamizmusa, könnyedsége, fölényes technikai tudása elkápráztatta a közönséget. Már igazi sztárként szegődött 1978-ban a New York City Ballet társulatához, hogy a neves koreográfus Balanchine-nal dolgozhasson.
Együttműködésük nyomán született Sztravinszkij Apollója, A tékozló fiú, Az alvajáró, s mind óriási siker lett, de a Balanchine-módszer megviselte az amúgy is térdsérülésekkel bajlódó Barisnyikovot, aki 1980-ban visszatért az ABT-hez. Nemcsak táncos, művészeti vezető is lett, céljának tartotta a repertoár felfrissítését, a klasszikus darabok újragondolását, a Diótörő barisnyikovi változata ma is gyakran szerepel az amerikai televíziók karácsonyi műsorán.
A White Oak Dance Projectről
1989-ben személyi okok miatt otthagyta a társulatot, s az excentrikus tánckreátorral, Mark Morrisszal létrehozta saját társulatát, a White Oak Dance Projectet, amelynek izgalmas produkcióival 2002-ig járták a világot. 2004-ben Manhattan Hell’s Kitchen (Pokol konyhája) városrészében megalakította a Barisnyikov Művészeti Központot, ahol stúdiókat és lakásokat biztosít a színház, a tánc, a zene és a képzőművészet terén már befutott, illetve fiatal kezdő művészeknek, akiket szakmai együttműködésre ösztönöz.
Oscar-díjra is jelölték
Barisnyikov nemcsak kitűnő táncos, hanem tehetséges és elismert színész is.
„Ő ma a tánc szimbóluma – deklarálta a The New Yorker egykori tánckritikusa, Arlene Croce a francia Vogue 1986-os Barisnyikov különszámában, hangsúlyozva: bár „megszállottan szüksége van a táncolásra, ám ez a szükséglet nem emészti el. Semmiféle lángoló vágy nem él benne, nem kínozza kielégíthetetlen színpadéhség”. A korával és a korral mindig szinkronban lévő Barisnyikov úgy lett bálvánnyá az elit- és a popkultúrában, hogy nem vált önmaga élő szobrává, sem intézménnyé. Nem kényelmesítette el a hírnév, nem süppedt bele a státuszaiba, ellenben elismertséget, presztízst vívott ki magának egy másik pályán is” – írta a Tánckritika.
1978-ban Oscar-díjra jelölték a Fordulópont című filmért, nagy sikert aratott az önéletrajzi ihletésű 1979-es Halálbalett is (ebben egy emigráns orosz balett-táncost alakít, aki egy kényszerleszállás után visszakerül a Szovjetunióba s alkut kell kötnie a KGB-vel), ezt követte a Táncosok és a Dr. Ramirez kabinetje.
A magyar tévénézők számára elsősorban a népszerű Szex és New York című sorozat orosz szobrászaként, Sarah Jessica Parker partnereként ismert. Reklámokat is vállalt, előbb egy parfümhöz, majd egy fehér alsóneműhöz adta a nevét és arcát, s alapított egy balettruhákat gyártó céget is.
„Prózai színészként 1989-ben debütál: Gregory Samsa volt Kafka Az átváltozásokjában, Steven Berkoff Broadway-rendezésében; Tony-díjra jelölték. 2007-ben JoAnne Akalaitis négy Beckett-egyfelvonásosában, a Beckett Shorts-ban, 2012-ben Dmitrij Kirov rendezésében az Ivan Bunyin-írások alapján készült In Paris-ban, 2013-ban A tokba zárt emberés A szerelem című Csehov-novellák Big Dance Theatre-féle színházi feldolgozásában lépett a deszkákra. Robert Wilson Szent Sebestyénként láttatta 2004-es videóportré-sorozatában. Eztán a Peter Brook mellett az utolsó nagy, élő színházi mogul két (turné)darabjában dolgozott: Willem Dafoeval a Danyil Ivanovics Harmsz abszurdja, A vénasszonyalapján készült fizikai színházi előadásban, a 2013-as The Old Womanben, majd a tánclegenda Vaclav Nizsinszkij 1919-es naplója alapján készült, 2015-ös monodrámában, a Letter to a Man-ben.
Legszemélyesebb színházi munkájának az ünnepelt lett rendező, Alvis Hermanis ötlete alapján színre vitt Brodszkij/Barisnyikov-estet tartja, melynek 2015-ben volt a bemutatója az Új Rigai Színházban” – gyűjtötte össze a Tánckritika.
A tánccal még most sem hagyott fel
Elegáns, karizmatikus egyéniség, kisugárzásának nehezen állnak ellent a nők, több ismert személyiség is a kedvese volt. Első lánya a filmszínésznő Jessica Lange-gal való kapcsolatából született, jelenlegi párja a szakmabeli Lisa Rinehart, akitől két lánya és egy fia született.
A tánccal még most sem hagyott fel, de fő hobbija és szenvedélye az utóbbi időkben a golf lett. 2011-ben a New York-i Előadóművészeti Könyvtárnak ajándékozta személyes archívumát, videofelvételeit, fényképeit és pályafutásával kapcsolatos más emlékeit. Ebből az állományból a legizgalmasabb az a 650 videoszalag, amely Barisnyikov táncművészetét örökítette meg a korai rigai évektől kezdve.
Lúdbőröztető szellemi-fizikai teljesítmény
„Lúdbőröztető szellemi-fizikai teljesítményei következménye majdani 12, többségében térd- és bokaműtétje; legalábbis ennyiről számolt be 2013-ban a The Telegraphnak. Lenyűgöző átalakuló képessége miatt a tánc több műfajában próbálta ki magát, mint előtte és utána bármely nagy balettművész. Senkinek nem koreografáltak annyi, és formanyelvében, stílusában olyannyira más műve(ke)t, mint neki” – írta róla a Tánckritika.hu.
A Rigában született táncos 2017-ben lett állampolgárságot kapott polgári szerepvállalásának, valamint a demokratikus értékek és az emberi jogok védelmét hirdető politikai nézetek népszerűsítésére tett erőfeszítéseinek elismeréseként, ugyanebben az évben megkapta a művészet Nobel-díjának nevezett japán Praemium Imperiale díjat is.