Ahogy arról korábban beszámoltunk, Fodor Tamás 80. születésnapjára a szakmától és a közönségtől Független Kossuth-díjat kapott. Ennek kapcsán írt laudációt Radnóti Sándor magyar esztéta, kritikus, filozófus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a Revizor oldalán. Erre hívjuk fel a figyelmet.

A teljes írást itt érhetik el, Radnóti Sándor tollából.

„(…) Sokszor tűnődtem már azon, hogy karrierjét mennyire alárendelte független színházának, s ha egyéni útra tér, mennyivel korábban ismerték volna fel a kőszínházak és a szélesebb közönség azt, amit ma már mindenki tud, hogy milyen nagy színész.

Ám Tamás kollégái között akart maradni, méghozzá három nemzedéken keresztül. A színház a magánéletben folytatódott és viszont; rendezni akart, kísérletezni és együttgondolkodni egy közösséggel, színházat kitalálni, és tökéletesen érzéketlen maradt a karrier szó hívására.

Annál is inkább, mert a kollektív teremtés világnézetének középpontjába került. Ebben az eredetileg színházi szakszóból – melyet Fodor három évvel ezelőtti Széchenyi Akadémiai székfoglalójának címébe is bevett – vezette le alapértékeit. A szabadságot, a függetlenséget, a szolidaritást, a kritikai szellemet.

A nem a többség – vezetője által gyakorolt – zsarnoki uralmaként, hanem a kisebbség tiszteletben tartásaként felfogott demokráciát. A hierarchia-ellenességet, az autonómiát, a szerveződés önállóságát. A megszokott, második természetünkké váló normák megkérdőjelezését, lerombolását vagy önálló megerősítését. És még egyszer: a demokráciát mint közvetlen demokráciát, amely csak kisközösségekben működik, alapeszméje nem a többségi döntés, hanem a megalkotott, létrehozott, kiküzdött egyetértés, és egyik intézményes formája az önigazgatás.

Mindez egyrészt megélt realitásként, másrészt utópikus mértékként jelenik meg világában. Az utóbbi jelszava, a „legyünk realisták, követeljük a lehetetlent!”, azonnal elárulja, hogy Fodor Tamás megvesztegethetetlen hatvannyolcas volt és maradt. (…)”