A Nemzet Színésze 1956-tól kezdődően folyamatosan játszott. Egy emberöltőnyi időt töltött a színpadon, és ahogy mondja, egyelőre nem vágyik vissza a színházba, szerinte mindenkinek tudnia kell, hol a helye. A Borsnak nyilatkozott.

Lehoczky Zsuzsa tavaly szeptemberben lépett utoljára színpadra, de nem húzza vissza a szíve, igencsak vágyott arra, hogy végre nyugalom vegye körül: „Nem járok sehová. Megbékéltem ezzel, szeretek itthon lenni és mindig ki tudom tölteni a napomat. (…) Mindent bepótolok, ami az életemből kimaradt, például rengeteget olvasok” – árulta el a művész, akinek a foglalatosságai között nem szerepel a régi fényképek nézegetése. 

„Nem fájdítom a szívemet. Most kaptam egy albumot, és gyönyörű fotók vannak benne rólam, abból a korszakból, amikor a Maya című operett ősbemutatóját vittük színpadra. Ezeken a fotókon túlzottan szép vagyok. Miután megnéztem, komolyan elgondolkoztam azon, hogy letakarom a tükröket. Ezt lelkileg le kell zárnom magamban, muszáj feldolgoznom, hogy eljárt felettem az idő” – magyarázta Lehoczky Zsuzsa.

Azt is elárulta, napi szinten tartja a kapcsolatot a kollégákkal: „Ők mindig tájékoztatnak arról, hogy épp mi történt a színházban. A legtöbb kolléganőm már az unokám lehetne. Az is borzasztó volt, amikor bementem a színházba, ült egy csomó holtfáradt táncos a társalgóban, és egytől egyig mindenki felugrott, hogy hellyel kínáljon. Aranyosak és jólneveltek, de el akarom kerülni, hogy azt mondják: ,,Jaj, de jól nézel ki!” Nem igaz. Úgy nézek ki, ahány éves vagyok. Ez számomra terhes. Nagyon szeretem a szép embereket, de nem akarok közéjük állni összehasonlításképpen. Úgy gondolom, tudnia kell az embernek, hogy hová való… – nyilatkozta az ország legkiválóbb szubrettjeként is ismert Zsuzsa.

A teljes nyilatkozat a Borsban olvasható.