„Judit, te nem vagy jó anyja a Zsófinak!” – ezzel az erős mondattal indul az a könyv, amit Hernádi Judit és Tarján Zsófi írt a kapcsolatukról Ne maradjon kettőnk között címmel, ami eredetileg Judit egyik barátnője száján szaladt ki egy nehéz időszakban. A könyv születéséről meséltek Gyárfás Dorkának a WMN oldalán.

A teljes interjú ITT olvasható.

„Megpróbáltunk őszinték lenni, ez biztos. Megpróbáltuk” – fogalmaz Hernádi Judit, aki így mesélt a kötetről: „Kellett egy harmadik személy, aki nem engedte, hogy egérutat keressünk, tehát itt ült velünk végig Darida Bence bekapcsolt magnóval, akit a kiadó bízott meg azzal, hogy segítsen kitalálni a könyv formáját és a folyamat menetét. Többnyire csendben ült, de néha azért mondott olyanokat, hogy „erről már volt szó”, vagy „ezt ne kerüljétek ki”, „erről még beszéljetek”, stb.”

A kérdésre, a munka révén tudnak-e igazán közel kerülni egymáshoz, mindketten igennel feleltek.

„Mi igen, de ez valószínűleg típus kérdése. Sokszor nagyon szerettem volna, ha hétköznapi életet élünk. Olyat, amilyet sokan az ismerőseink közül, vagy az óvodai meg az iskolástársaim. Kis kertes ház, a kertben kutya, közös bográcsozások. Túrázás, sport, együtt a család, papa, mama, gyerekek… […] Ezekben a rossz években vált szokásommá az is, hogy nem mentem el anya bemutatóira. Nem akartam szembesülni azzal, mennyire nem tartok még sehol, és nemhogy az általam fontosnak tartott színpadokra nem jutok fel soha, de talán a közelükbe sem. És hiába próbáltam úgy viselkedni akkoriban, mint egy jó gyerek. Igyekeztem, de nem ment” – mondja a kötetben Zsófi.

„Azt hittem, ezeken a dolgokon már túl vagyok, de kiderült, hogy valójában nem tudtam túljutni rajtuk, és még meg kell oldani magamban. Ez egyrészt felszabadító, másrészt komoly nehézség, mert rájössz, hogy azt a málhás zsákot még mindig a hátadon cipeled, és ideje kipakolni belőle” – teszi hozzá az interjúban.

A elvestére, miszerint sok párhuzam van az életükben, Zsófi elmondta: „Például, amikor neki azt mondták fiatalon, hogy belőle sosem lesz színésznő, mert nem olyan az alkata… közben meg ő tudta, hogy márpedig akkor is színésznő lesz. Én is ugyanígy éreztem, hogy színpadon van a helyem… „

„…én meg ugyanazt bírtam mondani neki, hogy „ezzel az alkattal… szegény”. Hát, ez van. Persze, eddig is tudtam, de most láttam rá igazán élesen, hogy a szavak is visszaköszönnek. (…) Én már fiatalon is mindig őszintén nyilatkoztam. Mondták is, hogy ez nem szokás, és majd úgyis azt fogják gondolni, hogy ha ennyi mindent elárultam, akkor emögött még mi minden lehet” -nyilatkozta Hernádi Judit.

Zsófi arról is beszélt, nem azzal a céllal íródott ez a könyv, hogy bárkinek ártson, de többeket megemlítenek benne: „Mi lelki szinten csináltunk egy élveboncolást, ahogy „A színésznő lányá”-ban is elhangzott már – csak most sokkal mélyebbre mentünk. Szerintem erre ma azért van szükség, mert szinte minden „fake”, ami körülvesz bennünket. Az Instán és a Facebookon mindenki mosolyog, mindenki szerelmes, mindenki cuki. Nem állítom, hogy mind hazudnak, de azt igen, hogy magukra öltenek egy maszkot, amit magukról szerettetnének láttatni. Mi pedig megmutatjuk, hogy nem csak erről szól az élet.”

A teljes interjú ITT olvasható.