“Vannak emberek, akiknek jó a közelében lenni. Vannak, akiket jó és fontos meglátogatni. És vannak, akik úgy tudnak beszélgetni, mesélni, sírni, a fájdalomtól ordítani, majd hosszan hallgatni, hogy közben megszakad a szív. A sokat próbált színművész, Kulka János ilyen” – írja a Nők Lapja hasábjain Árvai Magdolna, aki interjút készített a színművésszel.
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
A felvetésre, sztrókja után “él, ha munkát kap, dolgozik, filmet forgatott, főszereplő Fazakas Péter A játszma című, tavasszal debütáló mozijában”, Kulka János úgy reagált: “Köbli Norbert forgatókönyvíró nekem írta a kém szerepét. A játszma a tíz éve bemutatott A vizsga folytatása. Lehallgatás. Bizalomvesztés. Gyávaság. Árulás. Sok a mondanivaló.” A kérdésre, örült-e a felkérésnek, azt felelte: “Sírtam. Soha nem fogok meggyógyulni, tudom. Mégis. Hiányzott a szereplés. Elolvastam a könyvet, és fölhívtam Norbit: vállalom. Úgy írta meg, hogy tudjak beszélni. Rövid mondatok. Kétszer találkoztunk, és érezte, mire vagyok képes. Fogta a rezgéseimet. Csodálatos ember! Szeretem! (…) Délutánra totál elfáradok. De a forgatás földobott. Dolgozhattam. Csodálatosak a partnereim. Segítettek. Vigyáztak rám. (…) Nekem örömjáték volt. De azért van rossz is.”
“Megváltozott az emberek viszonya hozzám. Érzem. Nagy a távolságtartás. (…) Mert nem tudnak mit kezdeni velem. (…) Nem haragszom ezért senkire. Értem őket nagyon. Azt nem mondhatják, hogy jobbulást. Azt meg senki nem meri megkérdezni: mondd János, akarsz róla beszélni? Pedig néha akarok” – tette hozzá a színművész.
Arról is őszintén vallott, most nem annyira szereti saját magát: “Annyira más lettem. Mintha két ember volnék. Két személyiség él bennem. Ha tükörbe nézek, az is furcsa. Én vagyok. Nem én vagyok. Nemszeretem állapot. (…) Ösztönösen szégyellem magam, és inkább nem megyek emberek közé.”
Az a hír is felröppent, hogy minden szerepét visszaadta, mert romlott az egészségi állapota. Ennek kapcsán leszögezte: “Ez sem igaz! Csak azt adtam vissza, ami a Trojkában ment. A Cseresznyéskertet. Firsz voltam benne. De például az Árvácskában játszom, novemberben egy nap kétszer is menni fog a Radnóti Színházban.”
Kulka János úgy érzi, semmit se csinálna másképp, ha újrakezdhetné az életet, a pályát: “Amikor egyfolytában dolgoztam, senki nem mondta, hogy fékezzek. Három-négy ember életét éltem. Talán óvatosabban élnék. Lassabban.”
Arról is beszámolt, hogy nemsokára lesz egy lemeze: “Tövisházi Ambrus a fő zenész, Tariska Szabolcs a szövegíró. Hat éve kezdtük, Ambrus fölhívott, próbáltunk. Jó volt, kis stúdióban dolgoztunk, Ambrus zongorázott, én énekeltem, néhány dalt. Aztán sztrókot kaptam. Kész. Befejeztük. Aztán évekkel később újra hívott. Próbáljuk meg. Nem ment. Most fél éve megint keresett. Nem adta föl. És sikerült, nemsokára megjelenik.”