SZFEKirály LeventeKecskemétVenczel VeraRétfalvi TamásJózsef Attila SzínházTatabánya
  • facebook
  • instagram
  • 2021. március 9., kedd

    Lénárt András osztályt indít az SZFE-n: “Amikor színpadra állsz, nem számít a politikai hovatartozásod”

    2021. február 17., szerda 10:09

    “Amikor színpadra állsz, egyedül maradsz, és nem számít a politikai hovatartozásod, csak az, hogy el tudod-e játszani a rád bízott szerepet, vagy sem” – mondja Lénárt András. A Hevesi Sándor-díjas bábművész, a Mikropódium Családi Bábszínház alapítója szeptembertől bábszínészosztályt indít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

    A teljes interjú a Demokratában olvasható.

    “A kilencvenes évek elején, amikor elindult a bábszínészképzés a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, sok diákot ugrattak azzal, hogy ha nem elég tehetségesek, ide még mindig elmehetnek.

    Mostanra viszont annyira megnőtt a szakma presztízse, hogy a bábszínészeknek javasolják, ha nem elég ügyesek, álljanak be színésznek”

    – vélte Lénárt András, aki szerint bábszínésznek lényegében át kell adnia az egóját egy élettelen tárgynak, és azon keresztül kifejezni érzelmeket, mindez határtalan fantáziát kíván tőlünk és a befogadótól egyaránt.

    Oktatóként nagyon fontosnak tartja, hogy a diákok egy vizsgaelőadás létrehozásakor minden munkafolyamatot megismerjenek, a bábu kifaragásától a darab bemutatójáig.

    Szeptembertől saját osztálya is lesz a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol óraadóként már huszonöt éve oktat. A kérdésre, találkozott-e anyagi jellegű nehézségekkel az elmúlt negyed évszázad alatt, elmondta:
    “Ez egy roppant pénzigényes szakma, és nem igazán jutott pénz a bábok elkészíttetésére, az egyetemnek nincs is bábműhelye. A Budapest Bábszínháztól kaptunk kölcsön figurákat, és bár nem szerencsés egy adott előadáshoz tartozó karaktert egy másik darabban felhasználni, az alapok gyakorlásához ez nagy segítség volt. A bábműfaj lehetőséget ad ugyan egyszerű eszközök, tárgyak használatára, lehet játszani akár a “semmivel” is, a fantázia segítségével is, de ez hosszú távon kevés.

    A technikai feltételek se nagyon voltak meg; ha épp nem akadt reflektor, zseblámpával vagy egy szál gyertyával világítottunk, a hallgatók pedig élő zenével, effekthangszerekkel színesítették a készülő vizsgaelőadásokat. A jövőben szükség lenne nagyobb technikai eszköztárra, és akár egy saját bábműhelyre is.”

    Arról, hogyan érintik az egyetem körüli viták, kifejtette: “Bosszantanak az intézmény körüli indulatok, de cseppet sem lepnek meg: mióta világ a világ, szemben áll művészet és politika. A diákokat féltem csupán, mert előbb-utóbb ők lesznek a jelenlegi konfliktusok áldozatai. Magam miatt nem aggódom. Egyrészt nem vetül rám akkora közfigyelem, hogy megpróbáljanak lejáratni a médiában. Másrészt mindenkit tanítottam az elmúlt huszonöt évben, aki ma hivatásos bábszínházban dolgozik az országban, így a szakmán belül tudják rólam, hogy klasszikus mesterember vagyok, aki művészi küldetéstudatból oktat.

    Egyébként sem lehet jobb- vagy baloldali módon irányítani a bábokat. És amikor majd a hallgatók kilépnek az intézmény falai közül, és a színpadra állnak, akkor egyedül maradnak.

    Nem fog számítani a politikai hovatartozás, csak az lesz a fontos, hogy el tudják-e játszani a rájuk bízott szerepet, vagy sem.”

    A teljes interjú a Demokratában olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -