Tenki RékaZoltán ÁronThuróczy SzabolcsPataki Ági
  • facebook
  • instagram
  • 2024. október 22., kedd
    banner_bigBanner4

    „Lendületesség nélkül nincs jó operett, ahogy jó előadás sem” – Interjú Dénes Viktorral

    2024. augusztus 3., szombat 09:26

    Augusztus 9-én, szombaton láthatjuk Huszka Jenő – Szilágyi László Mária főhadnagy c. nagyoperettjét Homonnay Zsolt rendezésében a Margitszigeten. Az előadás Zwickli Tóbiásával, Dénes Viktorral beszélgetett tartalmi partnerünk, a Pótszékfoglaló lendületről, az operettben egymást után sorjázó eseményekről, a táncos-komikus magára találásáról, a női emancipációról és a szabadságvágyról… Csatádi Gábor interjúja.

    A lendületről mi jut elsőként az eszedbe?

    Az utazás. Nagyon szeretek utazni, és az utazás elképzelhetetlen lendület nélkül, ahogy magát az életet is csak lendülettel lehet élni, akkor okoz örömöt, legalábbis nekem.

    Ebben a Huszka-Szilágyi Mária főhadnagy nagyoperettben a lendület mennyiben kap vagy kaphat a megszokotthoz képest nagyobb szerepet?

    Szinte minden operettnek egyik sarokköve a lendületesség, anélkül nincs is igazán jó operett, ahogy egyáltalán jó előadás sem. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy végig kellene rohanni vagy hadarni az előadást, mert mindig vannak olyan pillanatatok, amikor valami csöndesebb, vagy épp megáll – ám ez is a lendület része. A feldobott labda is megáll a levegőben egy ponton, aztán új lendülettel hullik majd vissza.

    Általában táncos-komikus szerepeket játszom, melyek eredendően is igen mozgalmas szerepek, szerepkörök szoktak lenni. Ezek a figurák már fokozhatatlanul típuskarakterek, melyeknek alapszövete a lendület,

    így aztán ezt az operettet sem érzem az átlagosnál, a megszokottnál lendületesebbnek a magam szemszögéből. A történetét tekintve persze rendkívül izgalmas, ahogy egyik szituáció, az egyik megoldandó helyzet következik a másikból.

    …és miben, miért is lehet az átlagostól eltérő ennek az operettnek a története?

    A témáját tekintve – függetlenül attól, hogy az operett már magában is magyar specifikum – különösen is magyar, hisz az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról szól. És persze a szerelemről is, ami már  egyetemes téma természetesen.

    E kettő közül melyik ennek a nagyoperettnek a hangsúlyosabbik témája?

    Mint ahogy minden operett vegyes felvágott – ami számomra e múfajnál mindig nagyon szimpatikus volt -, úgy ebben is szépen, jól artikuláltan egymás mellé kerülnek azok a témák, amelyekről fontos megemlékezni. Van egy szabadságharc, melyben egy nemzetnek esélye lehet valamiféle  függetlenséget kivívni. Ez egy reményteli korszak, amelyben a szerelem is még több bizalommal, lehetőséggel telibbnek hat.

    Ráadásul mindez egy olyan korban, amikor a női emancipáció még gyerekcipőben, vagy még abban se járt. Akkor élt Lebstück Mária, aki ténylegesen katonának állt. Férfiakat megszégyenítő módon harcolt. Ma már ezen nem akadunk fenn, hisz a nők szinte minden olyan pozícióhoz hozzájuthatnak ma,  mint a férfiak. Ám ez akkor, abban az időben kész őrületnek számított.

    Az egész történet dupla szabadságharc. Egy nő küzd, hogy bebizonyítsa a neki járó egyenlőségben rejlő szabadságát, de szól egy nemzet szabadságharcáról is, amely az őt megillető nemzeti függetlenségért küzd. Ebbe szövődik bele az a szórakoztató szál, melyet a táncos-komikus szubrett képvisel. Ebben az értelemben sem jelent az előbbi vegyes felvágott rossz, gyenge minőséget, inkább kifejezi a mindennapjaink összetettségét. Ilyenformán, akár akarjuk, akár nem, az egész életünk egy operett – legfeljebb nem így nevezzük.

    A te Zwickli Tóbiásod mennyire megszokott táncos-komikus itt, avagy mennyire egyedi a történethez mérten?

    Azt hiszem, bár lehet, hogy tévedek, hogy a táncos-komikust mindenkinek saját magára kell formálnia. Nem az a döntő, hogy Zwickli Tóbiás mit gondol – bár megfogalmazódik ez a kérdés is bennem -, hanem igyekszem olyan személyiségjegyeket felfedezni benne, ami velem nagyon rokon, hogy minél hitelesebb és kellemesebb legyen a nézők és a saját magam számára is.

    Miért lehet hasznos, ha az egész életünk jó értelemben véve operett?

    Ez nagyon szép kérdés, azt hiszem, amire csak  nagyon szépen tudok, szeretnék válaszolni.

    Azért lehet jó és hasznos, ha az egész életünk operett, mert akkor egyrészt van, lesz benne lendület – ami azt hiszem, hogy hihetetlenül fontos az életben. Másrészről – az olvasatomban – az operettben a probléma hihetetlenül nagy, ám a megoldás is igen gyorsan érkezik.

    Az élet is akkor jó, ha a problémák vagy maguktól vagy általunk megoldást találnak. Mi lenne velünk problémák nélkül? Unatkoznánk, és ami fontosabb: a személyiségünk sem fejlődne. Az operettben és az életben a problémákra jön a megoldás, a megoldás könnyed megtalálása, az örömök, a nagy szerelmek elengedhetetlenek. A nagy, időtlenné váló zenei betétekről nem is beszélve. Hiszen az életünket áthatni képes zene is rengeteg energiát tud adni.

    Szerző: CSATÁDI GÁBOR

    Még több PÓTSZÉKFOGLALÓ ITT.

    banner_bigBanner2
    banner_littleBanner1
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram